Imádkozzunk és emlékezzünk a mártírpolitikusra, Galánthai gróf Esterházy Jánosra is, aki 1901. március 14.-én született Nyitraújlakon és 1957. március 8.-én halt meg a Mirovi börtönben. Emléktábláját röviddel ezelőtt lepleztük le és áldottuk meg néhai Palóczy Elek házán, amelyet egyik látogatása során megtisztelt jelenlétével.

Mindazok, akik ismerték Esterházy Jánost és Palóczy Eleket, tanúsítják, hogy igyekeztek embernek maradni az embertelenségben.

 

Bárcsak tanulnánk a történelemből. Az elmúlt században ugyanis sok próbának voltunk alávetve: a fasizmus, a kommunizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, a kivándorlás, az elvándorlás, a beolvadás és a beolvasztás, a fásultság – testben és lélekben – megtizedelt bennünket. Életek vesztek el. Hazák csonkultak. Szellemi, lelki és anyagi javaink siklottak ki kezeink közül. A mellőzés, a félreállítás, megrendített bennünket. Kétségbeestünk.

 

Adja Isten, hogy a találkozóink révén a biztató remény új és új sugara gyúljon meg szívünkben és a jövőben: gyöngeségből, közönyből, hitványságból, vagy hamis jóságtól vezérelve, fel ne adjuk vallási, hitbeli, erkölcsi és kulturális értékeinket.

Merítsünk erőt Esterházy János tartásából, hitét adjuk át gyermekeinknek – mondta a minap Áder János köztársasági elnök Alsóbodokon, az Esterházy János emlékhelyen. Bárcsak Esterházy Jánosról mindenkinek az emberi tisztesség, a segítőkészség, a szabadságszeretet jutna az eszébe, de leginkább hűsége népünkhöz, szülőföldünkhöz és keresztény hitünkhöz. Bárcsak sokunknak példaképe lenne, hogy az embertelen körülmények között is meg lehet őrizni a hitet és tartást. Lehet embernek maradni az embertelenségben.

Adja Isten, hogy jeles elődeink példáját sokan kövessük – határon innen és határon túl.

 

Gábor Bertalan, esperes plébános, Szepsi

 

Facebook