A magyarok és Közép-Európa mártírja: ESTERHÁZY  JÁNOS

 

Mindennek megvan a rendelt ideje. Annak is, hogy 2017 szeptemberében épült fel Alsóbodokon az ESTERHÁZY KEGYELETI EMLÉKHELY. Éppen akkor, amikor a Károly Róbert magyar király által 1335-ben létrehívott lengyel, cseh, magyar szövetség és ennek megújított, szlovákokkal kibővített változata, a „Visegrádi együttműködés” pontosan a lengyel magyar ősöktől származó Esterházy János által is megálmodott kapcsolati rendszert jeleníti meg.

A világ tele van a pusztítás szándékával és az ezt szolgáló eszközökkel – mintha már a harmadik világháborúban élnénk, pedig még most is szenvedjük a száz évvel ezelőtti Nagy Háború következményeit. És mégis: Esterházy-Malfatti Alice, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület, és a Pázmaneum Polgári Társulás a béke e kis szigetére várja mindazokat, akik felismerték: egyetlen út vezet a boldogulásunkhoz: az áldozatot vállalók emlékének és a szeretet törvényének megtartása.

A Zoboralján, Nyitraújlakon 1901-ben született gróf Esterházy János két világháborút élt meg.  A fasizmust, a nácizmust és a kommunizmust is elutasító, a zsidók elhurcolását ellenző magyar politikust a bosszúra szomjazók 1945. április 20-án Pozsonyban mégis letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták, hátha elpusztul a nagy kietlenségben. Hite és sorstársai iránti elkötelezettsége azonban életben tartotta őt a gulag poklaiban is. Ugyanekkor Csehszlovákiában, tisztessége megtorlásaként, halálra ítélték. Bár a szovjetek kivégzésre kiadták őt, az ítélet tarthatatlan volta miatt a csehszlovák kommunista hatalom felmentette a halálbüntetés alól. Ezzel együtt, 1957-ben bekövetkezett haláláig súlyos szenvedések közepette börtönökbe zárva tartották, s elhunyta után hamvai kiadását is megtagadták. Rabtársai, a gulágbéli táborokban és a csehszlovák börtönökben a magyarok szenvedő Krisztusának nevezték őt. Élete a keresztény mártírológia tükrében is valódi vértanúság volt – a hitükért vagy származásuk miatt vele együvé zárt, ugyancsak bűntelen sorstársai nem túloztak, amikor így vélekedtek róla. Esterházy János a huszadik századi történelem azon ritkaságszámba menő közéleti személyisége volt, aki elkötelezett keresztényként vált politikussá, s e pályán tizenkét éven át szolgálta hűséggel a rábízottakat, akiket fogolyként sem hagyott magukra, bár elmenekülhetett volna. Szolgálatát a keresztény elvek valóra váltásának rendelte alá. Meggyőződése szerint számára ebből fakadt az 1918 után Csehszlovákiához csatolt magyarok védelme, valamint a Közép-Európában – az ő megfogalmazása szerint a Baltikumtól az Adriáig – élő népek békés együttélése iránti elhivatottsága is. Élete kockáztatásával menekítette az üldözött zsidókat, támogatott lengyel menekülteket, segítette az állásuktól megfosztott szegények és a politikai üldözöttek családjait.

Hisszük, hogy lesz idő, amikor az európai jövő alakításában is fontos szerepet kap majd életpéldája és mélységes embersége, hiszen hite bármely történelmi helyzetben hivatkozási alappá nemesülhet.

Köszönet és hála minden közreműködőnek, hogy a vértanúnk tiszteletére emelt kegyeleti emlékhelyen, szeretett szülőföldjén elhelyezhetjük a szívünkben már szentként tisztelt nemes lelkű férfi hamvainak jelképét.