Paulisz Boldizsár laudációja
Tisztelt Házelnök Úr! Eminenciás Bíboros Úr! Exelenciás Érsek és Püspök Úr! Tisztelt Ünneplők! Mélyen tisztelt Paulisz Boldizsár!
„Ezerszer Messiások, / A magyar Messiások.”
„…mikor felejtett, ősi szóra
kell megtanítani fiainkat,
mikor rémít a falvak csendje
s elönt a semmi árja minket
és szülni kell és nemzeni
s magunk képére kalapálni
ványadt gyermekeinket!” Ady Endre és Dsida Jenő sorai zakatolnak bennem, míg a méltatásodon gondolkodom kedves Boldizsár.
„Paulisz Boldizsár iskolaalapító, az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna, Esterházy János végső sírhelyének létrehozója” – büszkén olvastam egy híradásban a múlt évben, hiszen megtisztel barátságával ez az alapító, építő, értéket és kövekből is jövőt fakasztó, nagyszerű ember.
Van annak már talán húsz éve is, hogy megérkeztem Alsóbodokra egy felvidéki honismereti kirándulás csoportjával. Nyitrát és Zoboralja több települését már bejártuk, de a Paulisz birtokra ekkor jöttem először, először, de nem utoljára. Tudtam én, hogy a magyarság egyik végvidéke ez a táj, de Paulisz Boldizsárt és családját, no és szülőfaluját, Alsóbodokot megismerve rádöbbentem, hogy itt egy igazi végvárban járok, a végeken, ahol Dobó kési utóda vért nélkül, de felvértezve mély krisztusi hittel, szülőföld szeretettel és elszántsággal teszik küldetésüket és vívják végvári csatáikat. Elköszönéskor már barátokként öleltük meg egymást. Azóta is tesszük közös ügyeink szolgálatát, de ha kell, imádkozunk teremtőnkhöz, mert mindketten hisszük, szükségünk van rá egyénileg és közösségeinkben egyaránt!
Paulisz Boldizsár építészként dolgozott 1990 előtt és után is, de egészen más jellegű építész, mesteri, alkotói tevékenység az, aminek első kiemelkedő állomása az 1995-ös Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola megalapítása, felépítése önerőből, majd fenntartása mind a mai napig. Ez már egy új, máig tartó korszak kezdetét jelentette életében.
Közéleti tevékenysége is értékteremtő, talán a legfontosabb ezek közül a Csemadok, az MKP és a Szent György Lovagrend. Az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület alapítója és elnöke. Számos kitüntetés, így a magyar Érdemrend tisztikeresztje birtokosa.
Álmodott, tervezett és meg is valósította terveit, ha volt segítséggel, de ha nem, hát saját erejéből, nem kímélve azt.
- Emlékmű a Honfoglalás 1100-dik évfordulójára
- Szent György Lovagrend emlékmű
- Zoborhegyi Milleneumi Emlékmű egy részének restaurálása
- az alsóbodoki Vasturul emlékoszlop, mely az egykori nyitrai mintájára készült
- Apponyi Geraldin királyné emlékműve
Alsóbodok faluban emlékművet állít a falu védőszentjének és a templom tornyát újítja, társadalmi rendezvények befogadására, továbbképzések tartására dísztermet, felvidéki magyar iskolák táboroztatására faházakat épít.
A saját birtokán létrehozott Emlékpark lassan a történeti felvidék kiemelkedő emlék- és zarándokhelyévé válik. 2012-ben megépíti az Esterházy Jánosról elnevezett Hűség keresztútját, majd az Esterházy sziklasírt és a Szent Kereszt Felmagasztalásának kápolnáját.
Engedjék meg, hogy (az előttem szóló) Molnár Imre korábbi Paulisz Boldizsárt méltató gondolataiból is idézzek: A keresztút egy olyan út mellé került felállításra, ami történetesen felvezetett egy nagyobbacska dombra, s amelyről utólag kiderült, nem egyszer maga Esterházy János is itt kaptatott felfelé, s melynek tetején, olykor-olykor meg is pihent. S ha már életében itt pihent, miért ne pihenhetne itt holtában is, fogalmazódott meg talán efféleképpen az újabb kihívás Boldizsár barátunk számára, hisz akkor már köztudott volt, hogy Esterházy János szülőfalujának képviselő-testülete elutasította a gróf földi maradványainak befogadását. S Boldizsár lelkében akkor fogalmazódik meg egy olyan mondat, melyet talán érdemes lesz sokszor idézni önmagunk biztatására és erősítésére is: „Hát ki temesse őt el, ha nem mi”? Kinek kell cselekednie, ha nem nekünk? Nekünk, akikért a szent életű néhai gróf vagyonát, családját, életét, azaz mindenét feláldozta… S így, 2013-ban nekifog az Esterházy sziklasír építésének, melynek köveit saját kezével szedi és rakja össze Krisztus sziklasírjához hasonlatos barlanggá, amelyre aztán ráépíti a Szent Kereszt Felmagasztaltatása impozáns kápolna falait és kupoláját.
„Hiszek abban, amit csinálok, hiszem, hogy a munkámnak értelme van és hogy a magyar szóért, dalért imádságért hozott áldozat nem fölösleges.” fogalmazza meg ekkortájt Boldizsár. Bizony nem volt fölösleges. Munkája megkoronázásaként Esterházy János földi maradványai visszatérhettek szülőföldjére, egy olyan kegyeleti ünnep részeként, melyre nem igen volt példa a felföldi magyarság eddigi történetében. Boldizsár munkája eredményeként új nemzeti kegyhely, az Esterházy János Zarándokközpont jött létre, mely magában foglalja: az Esterházy János Emlékmúzeumot, a Keresztutat, a hamvakat befogadó sziklabarlangot, a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnát és a látogatóközpontot, s melynek földjén remélhetőleg kezet ad majd a magyar a magyarnak s közép-európai népek fiai találkozhatnak egymással a megbékélés jegyében.
Tavaly decemberben Boldizsár díszvendége volt az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola testvériskolájának, a szombathelyi Bolyainak egy rendezvényén. Reményik Sándort, a „Végvárit” idézte: „Ne hagyjátok a templomot, /A templomot s az iskolát!”Szeretve tisztelt Paulisz Boldizsár, nálad hitelesebben talán senki szájából sem hangozhattak volna el ezek a súlyos, nemzetünk megmaradásának fundamentumát jelentő szavak.Te, amikor „oldott kéve” módjára hullik szét oly sok minden körülöttünk, te akkor hittel és emberfeletti elszántsággal iskolát, magyar tannyelvű iskolát alapítasz és Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére kápolnát építesz, hogy méltó nyughelyre találjon a felvidéki és az egyetemes magyarságnak is példát adó Esterházy János. Én pedig döbbenten hallgatom szavaid: „Tudod, mit tehettem, mikor láttam, hogy nincs, aki a géppel vigye a köveket az épülő kápolnához, hát felkeltem és beültem én a fülkébe…” – pár nappal egy súlyos műtét után.
„A mi jelünk a kereszt…” – Esterházy János általad is sokat idézett mondata.
Megalkottad az Esterházy Jánosról elnevezett Hűség keresztútját, majd végső nyughelyét, a sziklasírját és a kereszt alapú, Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnát. Ide a felszentelése óta folyamatosan érkeznek azóta is a zarándokok. Mi is meghirdettük és szervezzük már az idei, püspöki lelki vezetéssel Alsóbodokra induló nagy zarándoklatunkat. Példaképül állítod őt elénk és te magad is ilyen hűséggel követed az ő életpéldáját.Kedves Boldizsár barátunk! Sok köszönni valónk van, de most különösen is ezt a példát, ezt a krisztusi hitvalló életet és vasakaratot köszönjük meg neked. Isten áldjon és óvjon, Barátom!
Köszönöm, hogy meghallgattak! Budai László