János atya Mennyei Atyjához távozott
Hazatért a Teremtőjéhez Karaffa János atya, pozsonyeperjesi plébános, adja hírül megrendülve az általa alapított Pázmaneum Társulás honlapja. Az 1997. június 14-én pappá szentelt és az élettől hosszú szenvedés után mindössze 48 évesen elhunyt Karaffa János egész papi élete a Krisztustól rábízott felvidéki magyar katolikusok szolgálatában telt el. E szolgálat fontos részét képezte az Isten Szolgája Esterházy János igazsága ügyének felvállalása és rendíthetetlen képviselete is. Az elsők között volt, aki kiállt a Felvidék mártírja, Esterházy János boldoggá avatása mellett. Támogatva az alsóbodokon létrejött Esterházy János Zarándokközpont működését, imáival és mindig készséges szolgálatával hűen ápolta Isten Szolgája emlékét, és vele a magyar szentek, boldogok tiszteletét.
A trianoni nemzetszakadás óta eltelt időszakban a felvidéki magyarság életében mindig jelentős szerepet játszottak azok a lelkipásztorok, akik a hívek egyéni lelkigondozása mellett felvállalták azon közösséget erősítő erkölcsi és társadalmi fejlesztési, nevelési munkát is melynek megléte nélkül elképzelhetetlen egy kisebbségbe szakadt népcsoport megmaradása és jövője. Így látta és erre érzett indítást Karaffa János atya is, aki a kezdetektől egyik fő szervezője volt a magyar püspökért, magyar papi és szerzetesi hivatásokért évenként a Jó Pásztor vasárnapján megrendezett Komáromi Imanapoknak. A felvidéki magyar katolikus hívek szolgálatára 2005-ben több paptársával és más civil személyekkel létrehozta a Pázmaneum Társulást és Regnum Marianum Akadémia néven keresztény felnőttképzést indított el. Imanapokat, konferenciákat, tanulmányi napokat szervezett. Nem félt a fájó problémák felvetésétől sem, azt vallva, hogy a Biblia nagy alakjai közül is azok tudták eredményesen szolgálni Istentől kapott hivatásukat, akik minden nehézség ellenére kitartottak küldetésük mellett. Karaffa atya ilyen, az elődöktől kapott küldetésének tartotta a felvidéki magyar püspökség létrejöttének ügyét, az anyanyelvi hitoktatásnak és lelkipásztori működésnek az emberi élet minden szegmensére kiterjedő szolgálatát. Bátran vállalta az igaz ügyért való küzdelmeket, melynek kiinduló pontját a hitben való kitartó imában látta és gyakorolta. Ezzel a szándékkal hozta létre a Pázmány Péter Imaszövetséget is és kitartóan végezte az Esterházy János boldoggá avatásáért bemutatott szentmiséket. Vallota, hogy „az elért eredmények az Isten áldásának és sok hűséges magyar katolikus imájának és segítségének köszönhetőek”.
Sok terve volt még, néhány napja még ezt az üzenetet osztotta meg közösségi portálján: „Ma hálát adok az Úrnak, hogy 24 évvel ezelőtt, 1997. június 21-én bemutathattam első szentmisémet szülővárosomban,
Dunaszerdahelyen.” A hálaadás János atya életének szinte permanens részét képezte. Ezért is érdemes e rövid méltatást ismét csak az ő szavait idézve befejezni: „Hálás vagyok azért, hogy az Úr mindig adott mellém munkatársakat, segítőket, mindenhol akadtak istenfélő, jó emberek, barátok, akik megerősítettek küldetésemben. Családom is támogatott szolgálatom folyamán, szüleim és testvérem, aki hitoktatóként szintén a PPKE HTK-n végzett, mindig mellettem álltak és segítettek utamon.”
Istenünk, mi is hálát adunk neked János atya rövid földi életének megannyi jó gyümölcséért. Te tudod, hogy távozta miatt nagy fájdalom és hiányérzet szakadt ránk, ezért arra a kérünk, engedd, hogy az ő földbe hulló életének búza magja százszoros termést teremjen a te félárva felvidéki magyar néped és nemzeted számára.
Isten Szolgája Esterházy János, fogadd János atyát odaát szeretettel és vele együtt legyél továbbra is közbenjárónk és szószólónk a Mennyei Atyánál.
Ámen.
Az Esterházy János Zarándokközpont egyik lelkivezetője és patronálója volt. Ezért fájdalommal, de Isten irgalmába vetett hittel búcsúzunk tőle. Nyugodj békében, s kérünk maradj munkatársunk odafentről is !
2021. VI. 25. Az EJZK vezetői és munkatársai
A keresztet, amit isten a vállára tett a közösségi és lelki élet szolgálatával, mindig büszkén vitte, elül, vállalva mindent, ami ezzel jár. Szikla volt ,egy háborgó tengeren, csónak a viharban, menedék a hitben megpihenni óhajtók számára. Nemcsak a felvidéki magyar püspökségért, püspökért folytatott küzdelmeink élharcosa, de az Esterházy János boldoggá avatásának egyik letéteményese is volt. Véleménye sohasem volt félreértelmezhető, imái, beszédei jövőbe mutatóak, olykor-olykor jövendölésként is értelmezhetőek voltak. Az idei alsóbodoki Esterházy Emléknap egy korábbi programjában,még ott szerepelt ,,A hűség keresztútjának imádságos bejárása Karaffa János Atyával” pontnál. Ezt az utat, azonban már nélküle járjuk be. Ő talán azzal az emberrel, odafenn, a csillagösvényeken, akiért élete egy szebbik, az igazságért küzdő részét feláldozta, itt a Földön. Nehéz szívvel engedjük el, mint amilyen szeretettel vettük őt körbe, itt, a halandók ösvényein. Jó lett volna még kezet fogni, inteni, beszélgetni, imádkozni együtt, vele, azért a népért, melynek hű, szerető, hitben megedzett fia volt. Emlékét megőrizve, keresztjét vállunkra téve, most már fizikailag nélküle, de lélekben mindig vele lépünk tovább porrá taposni a göröngyöket, a számunkra kijelölt úton. Legyen neked könnyű a föld, és magas a menny. Isten áldjon János Atya!
