BATTA GYÖRGY: CSODA TÖRTÉNT ALSÓBODOKON

Tisztelt Jelenlévők, a „csoda” címszó alatt ez olvasható a Magyar Értelmező Kéziszótárban: „A csoda a vallásos hit vagy a képzelet világában a természeti törvényeknek, a tapasztalásnak ellentmondó rendkívüli jelenség. Rendkívüliségével, ritkaságával ámulatba ejtő dolog.” Nekem, a hajdani nyitrai diáknak a szívemhez nőtt ez a vidék, s én bizony csodának tekintem az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont létrejöttét, mélységes hálát érezve Paulisz Boldizsár, a Paulisz-család, s az emlékhely megalkotásában részt vevő, vagy azt bármilyen módon támogató testvéreim iránt.

A Zoboralján élő Árpád-kori, őshonos magyarság lélekszáma a 2001-ben készült népszámlálási adatok szerint tízezernél valamivel több volt; napjainkban – becslések alapján – mindössze nyolcezer! Ez a már Esterházy életében is kicsiny nemzetrészünk mégis egy másik tiszta szívű magyar embert is kigyöngyözött magából, – aki elhatározta, hogy saját birtokán biztosít végső nyughelyet a főnemes, vagy ahogy Alsóbodokon is hívták – János bácsi számára.

Én úgy vélem, csodaszámba megy, hogy egy párezres közösség két ilyen patyolat lelkű férfit tudott útjára indítani bő félévszázad alatt! És csoda az is, – köszönet érte a mindenható Istennek! – hogy az emlékhely építése zavartalan volt, holott a hatalom mindmáig háborús bűnösnek tekinti Esterházy Jánost! Azt a vértanút, aki a valaha élt legegyüttérzőbb emberek egyike volt bolygónkon, – és a világ talán egyedüli politikusa, aki egyszer sem szegte meg Jézus Urunk parancsolatait! Szívén két világháború véres sebeivel, lelkén Trianonban megfeszített hazája krisztusi stigmáival élt, de porai a kilátástalanság évtizedei múltán méltó helyre találtak: ide, az alsóbodoki barlangsírba.

Ebben a tündökletes környezetben az ember szinte érzi Esterházy szívének dobbanásait. Mert neki nem csak a porai tértek haza: átfénylett velük szelíd lelkének aurája is. Ő a szlovákokat a testvéreinek tekintette, példamutató életének áldozata pedig olyan erőteljes lehet, hogy ösztönzően hathat a népek közötti megbékélés folyamatára a világ bármely térségében.

Napjainkban valamennyien feltehetjük magunknak a kérdést: tudunk-e élni ezzel a csodával? Tudunk-e erőt meríteni belőle? Remélem, ma is sokan tapasztaljuk, hogy ez a csendes, fák övezte, a kápolna magasából kitárulkozó szent térség az otthonosság és biztonság érzetét adja.

Ezért keressük fel ezt az emlékhelyet valamennyien, magyarok és nem magyarok, hiszen ismét pogány idők törtek a világra! Számunkra angyalok hozta Szent Koronánk mindenkor jelzi: életünk értelme a Krisztusban élés! Hozzuk el ide a gyerekeinket és unokáinkat is! Tegyünk a barlangsír bejáratához egy szál virágot! Használjuk e térség békéjét! Köszönjük meg Esterházy Jánosnak, hogy végig ment a krisztusi ÚTON, és üzeni: Isten maga a szeretet, és örök IGAZSÁG, hogy az Istennek tetsző ÉLET a szeretet működés közben. És köszönjük meg Paulisz Boldizsárnak, hogy csodát művelt. Példája legújabb kori történelmünk legszebb áldozatai közül való. Felemelő, hogy ismerhettük és szerethettük őt.