A cikk megjelent a Bécsi Napló 2019 november-decemberi számában.
Másodszor rendezték meg az Esterházy János-emlékünnepséget szeptember 14-én a felvidéki Alsóbodokon, a szlovákiai magyarság két világháború közötti vezetője jelképes temetésének 2. évfordulóján. Sokan jöttek Magyarországról, főként a Kárpát-medencei népek megbékélésén fáradozó Charta XXI mozgalom szervezésében, a Felvidékről, Lengyelországból, és máshonnan is. Ott voltak a felvidéki magyarság politikai és társadalmi vezetői, magyarországi politikusok, a pozsonyi magyar nagykövetség, a Pozsonyi Magyar Intézet és a Rákóczi Szövetség képviselői.
A koncelebrációs szentmisét, amely előtt a résztvevők végigjárták az emlékhelyen kialakított keresztutat, Bábel Balázs kalocsai érsek mutatta be, Ďurčo Zoltán esperes, a felvidéki magyar hívek lelki gondozásával megbízott nyitrai püspöki helynök társaságában, és a misén felolvasták Marek
Jędraszewski krakkói érsek üzenetét. A szabadtéri színpadon, ahol a misét tartották, ünnepélyesen fogadták a Szent Korona másolatát, és levetítették az Esterházy életéről szóló dokumentumfilmet, Sztruhár Izrael Diána és Sztruhár György alkotását. Az emléknapot felvidéki énekkarok és előadók fellépése színesítette.
Az Esterházy család grófi ágából származó felvidéki politikus, a Trianon után kisebbségi sorba került felvidéki magyarság két világháború közötti vezetője, a túlnyomórészt szlovák lakosságú Nyitraújlakon született, de szívesen tartózkodott, vadászott Alsóbodokon, ezért ebben a még magyar többségű faluban alakították ki az emlékhelyét, amikor erre lehetőség nyílott.
Alsóbodok a legészakibb magyar nyelvsziget, a Nyitra környéki Zoboralja Árpád-korban alapított falvainak egyike. A zoboralji falvak híresek színes népviseletükről, gazdag népművészetükről, népdalaikról. A Csitári hegyek alatt vagy a Gerencséri utca kezdetű, Kodály által gyűjtött népdalokat az egész magyar nyelvterületen ismerik. Ezek a falvak ma már erős asszimilációnak vannak kitéve, nagyobb részük beolvadt a környező szlovák többségbe, de több faluban a magyarság küzd a megmaradásért. Közéjük tartozik Alsóbodok is.
Esterházy János is a felvidéki magyarság megmaradásáért és jogaiért küzdött, a prágai, majd a csehszlovák állam felbomlása után a szlovák parlament képviselőjeként, az egyesült Magyar Párt vezetőjeként, amíg tehette. Nem ment Magyarországra – a Felvidék déli sávját, s vele az ottani magyarság 90%-át visszacsatoló – 1938-as első bécsi döntés után sem, mert osztozni akart a Szlovákiában maradt mintegy 70 ezres magyar kisebbség sorsában. Az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában egyedüliként nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényjavaslatot, és aktívan részt vett az üldözöttek – zsidók, lengyelek, szlovákok és mások – mentésében.
A háború után a csehszlovák hatóságok letartóztatták és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A Szovjetunióban koholt vádak alapján 10 év kényszermunkára ítélték és egy sarkkörön túli munkatáborba hurcolták. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben távollétében halálra ítélte „a fasizmussal való együttműködés” vádjával. 1949-ben kiadták Csehszlovákiának, ahol elnöki kegyelemmel halálos ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták. A súlyosan beteg Esterházy a morvaországi Mírov várbörtönében halt meg 1957. március 8-án. Hamvait a családnak nem adták ki. Mivel 2007 őszéig nem volt ismert, hol temették el, illetve hova kerültek hamvai, a csehországi magyarok 1998-ban magyarországi segítséggel jelképes síremléket állítottak neki a helyi rabtemetőben, ahol csehországi, szlovákiai és magyarországi magyarok minden évben megemlékezést tartanak.
Cseh történészek – az Esterházy család kérésére – később kiderítették, hogy urnája a prágai Motol köztemető közös sírjában található. Neve 2011 őszén felkerült az ottani emlékműre.
Esterházy Jánost mindmáig sem Szlovákia, sem Csehország nem hajlandó rehabilitálni, így hivatalosan továbbra is háborús bűnös, noha egész életében a magyarok, szlovákok és csehek megbékélésén munkálkodott.
A felvidéki magyarság azonban nemcsak nagy politikai vezetőjének, hanem szentnek is tekinti, aki mélyen hívő katolikusként Krisztus igaz követője volt. Mindig a nehezebb utat választotta. Nem fogadta el a 30-as években számára felkínált csehszlovák miniszteri tárcát, a visszacsatolás után a számára kínálkozó magyarországi politikai karriert, és nem menekült el a szovjet megszállás és a kommunista rendszer elől, mert osztozni akart a vádlottak padjára ültetett, kollektív bűnössé nyilvánított népe sorsában. A börtönben is megőrizte hitét, derűjét, imádkozott ellenségeiért is, szenvedését népéért ajánlotta fel. Utolsó szavai rabtársai szerint ezek voltak: „Uram, a te akaratodnak végrehajtója voltam”.
Hosszú küzdelem után idén márciusban, a Vatikán jóváhagyásával Krakkóban megindulhatott Esterházy János boldoggá avatási eljárása, melynek posztulátora a Magyarországon szolgáló Pawel Cebula lengyel minorita szerzetes. Azért Lengyelországban, mert Esterházy anyai részről lengyel származású, és ott nagy becsben tartják emlékét. Ha az eljárás sikerrel végződik, a kezdeményezők reményei szerint ez rehabilitációját is elő fogja segíteni.
Az alsóbodoki Paulisz Boldizsár szinte egy életet tett fel arra, hogy teljesítse Esterházy végakaratát, aki szülőföldjén szeretett volna nyugodni. Saját birtokán, önerőből építette fel a Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolnát a kriptával, melyben 2017. szeptember 16-án elhelyezték Esterházy jelképes hamvait. Paulisz ekkor már súlyos beteg volt, és alig egy év múlva, 2018. június 13-án, 58 évesen meghalt. Már nem vehetett részt az alsóbodokiak római zarándoklatán, melynek során Ferenc pápa 2018. június 6-án megáldotta az emlékhely harangját. Paulisz volt az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola és kollégium alapítója is, mely az egyetlen ilyen intézmény a Nyitra-vidéken.
Esterházy végső nyughelyének építtetője 2017. október 20-án Pető Tibor pozsonyi magyar nagykövettől vette át a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Közéleti tevékenysége is értékteremtő volt: a legfontosabb ezek között a Csemadok, a szlovákiai magyarok érdekvédő szervezete, a Magyar Közösség Pártja és a Szent György Lovagrend, valamint az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület, melynek alapítója és elnöke volt. Az általa emelt kápolna kriptájában, Esterházy János mellett temették el 2018. június 18-án.
T. Kovács Péter
