Bíró László, római katolikus (tábori) püspök és

František Lízna, csehországi jezsuita szerzetes, pap kitüntetésben részesül

Parlament, Vadászterem, 2020. márc. 8. vas. 10.00

 

Esterházy összeköti a régiónkat

Lengyel anyától született magyar politikai vezető és szentéletű ember, akinek szívügye volt a szlovák nemzettel való testvériség, aki önként vállalta a börtönt – és kész volt a halált is vállalni – azért, hogy szenvedésével közbenjárjon a rábízott közösségért, és akinek nemcsak a halála, de halála után a az első csodatétel is Csehországhoz kötődik. E csodatétel tanúja itt van köztünk.

Tiszteletben tartjuk az egyház autonómiáját

Félre ne értsenek: nem azért hangsúlyozom Esterházy János történetének ezeket a pilléreit, hogy szentségét bizonygassam. Hogy kit tiszteljen szentként a katolikus egyház, azt nem államok és politikusok feladata megmondani, vagy akár befolyásolni, hanem az egyház belügye. Ha az egyház vagy a vele kapcsolatban álló civilek kérik, akkor a magyar állam minden olyan segítséget megad nekik, amit saját hatáskörében megadhat. De nagyon világos ebben a kérdésben a határvonal az állam számára: a folyamat alanya kizárólag az egyház.

Viszont mi, világiak, Esterházy János örökségét a szentté avatási folyamattól függetlenül is tiszteljük. Tiszteltük, mielőtt elindult ez a folyamat. Tiszteljük most, amikor zajlik a folyamat; ennek a tiszteletnek a jegyében viszonyulunk a folyamathoz. És tisztelni fogjuk a folyamat célba érése után is. Ennek a tiszteletnek a jegyében hozták létre a kezdeményezők és a Rákóczi Szövetség az Esterházy János-díjat, amelyet Esterházy örökségének őrzői kapnak: az idei évben František Lízna atya Csehországból, aki gyógyulása előtt is támasza volt Esterházy János szlovákiai híveinek és Bíró László püspök atya, aki Magyarországon az egyik apostola annak, hogy Esterházy ügye testvéri kapcsot képezzen a magyar és a szlovák keresztények között. Isten iránti hálaadással köszöntjük őket!

Bíró László és Frantisek Lízna Esterházy keresztyén értékeit közvetítik

Esterházy János által is képviselt értékeket jelenítik meg életükben a ma díjazottak. Bíró püspök úr úgy, mint a felvidéki magyarság lelkigondozója, amit a magyar püspöki karból – szekszárdi származásúként – a legalaposabban ő úgy végez, hogy „nem volt benne a munkaköri leírásában”. Ezt a munkakört mindketten Istentől vették. Mert Lízna atyát sem kötelezte a hivatala, hogy hajlíthatatlan emberjogi harcosként egykor és ma is mindenféle elnyomott mellett kiálljon. Ő nem Esterházytól vette át az alapelveket, hanem az alapelvek révén talált rá Esterházy Jánosra, mint néhai harcostársa: hamarabb vallotta és gyakorolta ezeket az elveket, mint ahogy megismerte Esterházy lelki hagyatékát, de csillagául választotta.

Esterházy politikai hagyatéka a mostani alakuló szlovák kormánykoalícióban

Testvéri kapocs magyarok és szlovákok között – a két ország keresztényeinek ez a közös célja és küldetése a múlt hétvége óta megint új közéleti körülmények közé került. Új körülmény sajnos, hogy immár nemcsak nincs a magyaroknak hivatalos képviselete a szlovák törvényhozásban, hanem a magyar nemzetiségű képviselők száma is szó szerint a minimálisra csökkent. Ugyanakkor megjelent egy új magyar generáció, amely új magyar egység megteremtésének a lehetőségét hordozza magában! De az is új körülmény, hogy az új szlovák parlamenti többség ígéretesen egyértelmű erkölcsi programmal: a korrupció leküzdésének, a megtisztulásnak a programjával győzött a választásokon. Ez a második körülmény teljesen megfelel Esterházy János szellemiségének. Az Esterházy-örökség jegyében is áldást és sikert kívánunk ehhez a misszióhoz az új szlovák kormánynak. És kívánjuk, hogy sokat tehessünk együtt Esterházy János szívügyéért: a magyar és a szlovák nép közötti testvéri kapocs megerősödéséért.

Dimenzióváltás Esterházy életében és a szlovák politikában

Esterházy János sem csak a szokásos síkon gondolkozott a nemzeteink békés együttéléséről. Már eleve a keresztyén kultúra alapjáról közelítette meg pl. a zsidótörvényeket a pozsonyi parlamentben, de a börtönben egyszerűen dimenziót váltott, ami politikai nézeteire is kihatott. Megoldást jelenthet-e az isteni dimenzió, a megszentelődés, az Esterházy-faktor a szlovák-magyar viszonyban? Lízna atya jelenlétében az ember nem tudja pusztán költői kérdésként föltenni azt, hogy vajon meg lehet-e jeleníteni a mennyei dimenziót a politika világában. Mert ha az orvosok halálbiztos diagnosztikus, tekintélyelvű világát felülírta a gyógyulásának a ténye, akkor, úgy sejtem, erre a kérdésre is egy határozott igennel válaszolna. Már ezt a sejtést is köszönöm neki és a Teremtőnek.

Erről a dimenzóváltásról eszembe jut, amit nemrégiben az USA-ban, a NASA-ban értettem meg: az űrből nézve, csodálatos és kicsi ez a bolygó, és ezért van az, hogy amerikaiak és oroszok évtizedek óta békességben együtt tudnak dolgozni az űrben a nemzetközi űrállomáson. Szemléletváltáson mennek át azok az oroszok és amerikaiak, akik eltávolodnak a Földtől. Szemléletváltás kell a mi kapcsolatainkban is, és a mai napon láthatjuk azokat, akiknek már sikerült is megvalósítaniuk ezt.

A visegrádi szent

Lengyel anyától született magyar politikai vezető, akinek szívügye volt a szlovák nemzettel való testvériség, és akinek halála után a nevéhez az első csodatétel Csehországhoz kötődik. Lengyelek, magyarok, szlovákok, csehek – Visegrád népei. Számítunk az államok, így az új szlovák kormány partnerségére a visegrádi együttműködés erősítésében is. Viszont az, ahogy ez a négy nép összekapcsolódik Esterházy János történetében, világosan mutatja, hogy nemcsak politikai partnerek vagyunk, hanem testvérek is, sőt elsősorban azok. Visegrádnak nemcsak politikai, hanem lelki építménye is van, amelyet gondozni kell, erősíteni kell, és amelyért imádkozni kell. Emlékeztessen erre minden évben az Esterházy-díj!