Igen szép és bensőséges szertartás keretében helyeztük el szombaton a Kárpát-medence egyik legnagyobb XX. századi vezéralakjának, gr. Esterházy Jánosnak földi maradványait. Írhattam volna azt, hogy Magyarország egyik legnagyobb történelmi hőséét, de ez csak kis részben állta volna meg helyét, hiszen élete legnagyobb részét határon túl élte és harcolta végig. Írhattam volna azt is, hogy a magyarság egyik legnagyobb hősét és politikusát, csakhogy ő jellegzetesen nem csupán a magyar érdekek, hanem a Kárpát-medence nemzetiségei mellett is kiállt.
Magyar főnemesnek született anyakönyv szerint, de anyja lengyel főnemes volt, s beszélte anyja nyelvét. S mint felvidéki főúr természetesen beszélt szlovákul is.
Az igazán ünnepélyesre sikerült szertartáson is magyar, lengyel és szlovák nyelven, (s ha jól hallottam csehül is) hangzott a szertartás, melyet a krakkói érsek vezetett, s népviseletben jelen volt számos tájegység képviselője, köztük a lengyel gorálok, jellegzetes díszes posztóöltözetükben. A szertartás a résztvevő csoportok zászlóbevonulásával kezdődött és záródott.
A háromnyelvű mise nemcsak ünnepélyes volt, de szimbolikus is. Három térben egymás közeli kultúra és megannyi nyelv szólalt meg, sőt kiegészülve egy cseh pap beszédével képviselve volt a „Visegrádi 4-ek”. Mondhatnánk, megszólalt egy mostani politikai csoportosulás, csakhogy ez itt most éppen a múltról szólt, kiszolgáltatott, összeugratott nemzetiségek múltjáról, egy világháborúról és két diktatúráról, elnyomott nemzetekről, kultúrákról és nemzeti összefogásokról.
Gróf Esterházy János szembement az árral. Küzdött a magyar kisebbségért, de amikor visszacsatolták a Trianon igazságtalan döntése során elvett felvidéki területeket, elsőként szólalt fel azért, hogy az e területen lévő szlovák nemzetiség emberi jogait és megbecsülését fenn kell tartani, kultúráját meg kell őrizni. S a szlovák parlamentben is elsőkét, és sajnos egyetlenként állt ki Szlovákia zsidó vallású állampolgárainak elhurcolása ellen.
MTI Fotó: Komka Péter
Gr. Esterházy Jánosnak a Felvidék visszacsatolása után előkelő helyet ajánlottak fel a magyar politikában, kormánytag, miniszter lehetett volna. Ő maradt képviselőnek, s képviselte az őt megválasztó terület érdekeit Pozsonyban, Prágában, és Budapest felé. A súlyos háború által sújtotta terület és az ott lakó sokszínű népesség érdekképviselője volt, a világégés idején európai szinten is vezető, jövőbe tekintő gondolkodó. Életpályáját az Istenben való hit vezérelte, szenvedését minden nyelven a keresztúthoz hasonlították.
A Gr. Esterházy János személyes és nemzeti keresztútját megjelenítető stációkon három nyelven olvashatók szenvedésének tudósításai. Ha nem tudtam volna, hogy főpapi nagymisén vagyok, melyet 3 nyelven mutatnak be, azt hittem volna, ez egy történelmi konferencia, gr. Esterházy János életútja és szerepe mentén felfűzve, hisz a szentmise lezárta után volt néhány hozzászólás is. Közülük is kiemelkedett a volt szlovák nagykövet-asszonyé, kinek beszédét magyarra tolmácsolták. Igazán diplomatikus elemző beszéd volt, vastapsot kapott.
Én történelmi elemző konferenciát még sohasem láttam, hallottam 3 nemzet főpapjainak miséjéhez építve. A rendezvény ívét a zászlós bevonulások jelentették, zárását a bensőséges temetés.
Gr. Esterházy János hamvai több mint 60 év után végső nyughelyére kerültek.
De ez a nemcsak ünnepélyes, de személyes és közép-európai népekhez szóló rendezvény megmutatta az igényt az egymás ellen oly’ gonoszan kijátszott nemzetek, nemzetiségek és kultúrák közti béke megteremtésére, a történelmi múlt feltárására és újragondolására is. E nap eseményei megmutatták azt is, hogy ez nem lehetetlen, de nem a fegyverek, hanem a nyílt beszéd és a hit által válik lehetségessé. Bizony, ez nagy lépés, esetleg a jövő bástyája volt. Európa kultúrája és jövője végveszélyben, de az alsóbodoki kápolnának felépítésével és beszentelésével, Esterházy János végső nyughelyre kerülésével keletkezett egy kicsi, de stabil pont. Nemcsak zarándokhelyként, de elvi alappontként is.
A méretes kápolna felépítése, a terep rendezése, a fedett színpad létrehozása bizton százmillió forintot bőven meghaladó költséget jelenthetett. Köszönet a szlovákiai magyar vállalkozónak, Paulisz Boldizsárnak, aki ilyen, nemcsak pénzben, de fáradságban és szervezőerőben hatalmas áldozatott hozott.
Isten áldja a hazát!
- 09.18
Zichy László