Főtisztelendő Excellenciás Érsek Atya,
Isten szolgája Esterházy János kedves családtagjai
Kedves Testvérek!
Isten Szolgája Esterházy János, 1940. december 24-én mondott szavai, arról tanúskodnak, hogy ő a bizalom embere volt. Ezek a szavak így hangzottak: „Szívünk és lelkünk két nagy kincsét, nemzeti önazonosságunkat és Jézusba vetett hitünket ne tévesszük el szemünk elől egyetlen pillanatra sem. Őrizzük és ápoljuk azt, mert ez az egyetlen olyan pozitív érték, amit senki el nem vehet tőlünk, s amelynek csodálatos ereje a legnehezebb időkön is átsegít bennünket.”
Isten szolgája Esterházy János más cseh lengyel, szlovák és magyar vértanú papokhoz hasonlóan Jézusba vetette bizalmát, aki „ vezet bennünket és tökéletesíti hitünket”. Ők a názáretei Mester nyomában jártak, aki a „neki ígért öröm helyett elviselve a megszégyenítést, elszenvedte a kereszthalált, majd elfoglalta helyét az Isten trónjának jobbján. (Zsid. 12,2).
Ők azt védelmezték, ami az emberségben a legszebb, saját életüket is veszélynek kitéve, szeretettel fordultak a rászorulók felé és mentesek maradtak a gyűlölettől. A végsőkig kitartottak a Krisztushoz való hűségben és szeretetben. Saját életükben a szabadságot, az igazi szabadságot választották, amelyet csak az Isten ajándékozhat az embernek.
Ők ma is példát adnak számunkra, hogy az igazi szabadságot csak akkor tudjuk megtartani, ha egy pillanatra sem veszítjük el szemünk elől Jézus Krisztust, ha nem veszítjük el az örök életbe vetett reményünket és a hitünkből fakadó, reánk váró jutalmat.
Imádkozom azért, hogy Isten szolgája és vértanútársainak érdeme esdje ki számunkra azon áldozatos szívek ajándékát, akik képesek Krisztust követni a közép- és kelet-európai nemzetek közti megbékélés útján is.
Szívből fakadó áldással:
Marek Jedraszewski