Mélyen tisztelt köztársasági elnök úr, Anita asszony, hölgyeim és uraim!
Végzetes esztendő – ez volt a címe nagybaconi Nagy Vilmos önéletrajzi emlékezéseinek. Kortársa volt Esterházy Jánosnak, hasonló értékek mentén gondolkoztak és cselekedtek mint a ketten. Mégis elágazott a sorsuk. Elágazott talán azért is, mert Esterházy János arisztokrata volt. Ezt nem tagadhatta le, ez meghatározta, hogy hogyan tekintenek rá akár honfitársai, akár a nemzetközi közösség tagjai. Úgy érezte, érezhette, hogy neki elsőrangú politikai felelősséget is vállalnia kell a csehszlovák parlamentben. A szlovák parlamentben is jelen volt és komoly szerepet vállalt a kisebbségi magyarság érdekében. Ugyanakkor keresztény katolikus meggyőződését próbálta képviselni a közéletben is. Amikor pedig a helyzet szinte lehetetlenné vált, volt benne annyi bátorság, hogy a parlament minden más tagjától eltérően szavazzon. Gondolok itt a szlovák zsidótörvényre, ahol ő volt az egyetlen aki nem szavazott. Ugyanakkor Esterházy János még a háború után is jelentős formátumú közéleti személyiségnek számított. Nem véletlenül. Abban a rendben, amely utána kialakult, mert nem kívántak helyet biztosítani a számára.
Nagybaconi Nagy Vilmosnak más volt a helyzete. Nem, kevésbé kényes bizonyos szempontból, hiszen Magyarország hadügyminisztere volt, miközben az ország hadat viselt a Szovjetunió ellen és kint dolgoztak a fronton a zsidó munkaszolgálatosok. De tudott úgy hadügyminiszter lenni – igaz, csak egy bizonyos ideig -, hogy a háború után nem felelősségre vonták, hanem később a Yad Vashem elismerésében részesült.
Nagyon fontos az, hogy az ember abban a szituációban, abban az összefüggésben, ahová a sors – nem azt mondom hogy a vak végzet, mert az isteni gondviselés felmerül – szóval, ahová a sors az embert helyezi, meglássa, hogy mi a feladata, hogy mit kíván tőle az embersége, a hite, a keresztény meggyőződése.
Ebben a tekintetben pedig Esterházy János mindvégig következetes volt. Nem véletlen, hogy katolikus egyházunk megindította a boldoggá avatási eljárást, úgy hogy ma már Isten szolgája címmel említhetjük őt és imádkozhatunk egyrészt a közbenjárásáért, másrészt pedig azért, hogy majd a boldogok sorában is tisztelhessük őt.
Nehéz ügy az övé, de sokan dolgoznak rajta önzetlenül és nagy szakértelemmel.
Adja Isten, hogy munkájuk eredményes legyen!
Köszönöm szépen.