2008. május 2-án a gútai Nagyboldogasszony Magyar Tannyelvű 8-éves Egyházi Gimnázium azt a megtisztelő lehetőséget kapta, hogy gróf Esterházy János emlékére készített kopjafa az iskola udvarán kerüljön felállításra. Történt mindez Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete elnökének kezdeményezésére, aki pár héttel az ünnepélyes kopjafaavatás előtt szólította meg az igazgató urat e nemes kéréssel. A kopjafa, amely Kelemen Dénes székely fafaragó műve és Boldizsár Bélaadománya, Erdélyből érkezett hozzánk több mint ezer kilométer távolságból.
Az ünnepséget Priskin Zoltán igazgató nyitotta meg. Őt követte Duray Miklós, az MKP alelnökének ünnepi beszéde, amelyben a képviselő röviden felvázoltagróf Esterházy János életművének politikai, nemzeti, vallási jelentőségét, valamint példamutató életét. Ezután Hábel György, a Rákóczi Szövetség egyik alapító tagjának ünnepi beszéde következett, amely arra buzdított minket, hogy mindig legyünk büszkék magyarságunkra és keresztény szellemiségünkre és emeljük fel fejünket, mert nincs miért szégyenkeztünk a háború elvesztése miatt, hiszen önfeláldozó harcunkkal Közép-és Nyugat-Európát megmentettük a bolsevizálástól. Ezt követően Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Magyar Nagycsaládosok elnöke szólt a jelenlévőkhöz.
A beszédek elhangzása után következett a kopjafa felszentelése és leleplezése, amelyet Elek László esperes, az iskola lelkésze végzett el. Az ünnepi hangulatot a gimnázium énekkara és diákjainak szavalatai tették színesebbé. Végezetül pedig az ünnepélyes koszorúzás következett.
Az ünnepség, amelyre a gútai oktatási intézmények vezetői, a város vezetősége, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének, valamint a Magyarok Világszövetségének képviselői is ellátogattak, a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.
Pásztor Csaba
A 7832-es számú csehszlovák rab:
Nyitraújlaki gróf Esterházy János
Szeptember 6-án, szombaton Szlovákiában (a Felvidéken) részt vettem Pered (Tešedikovo) községben gróf Esterházy János, a magyar nemzet mártírjának szoboravató ünnepségén. Emlékmisével kezdődött a római katolikus templomban. Becslésem szerint kétszázan voltunk. A szobrot a komáromi esperes úr Elek László szentelte meg. A szobor 3,2 m magas, hozzáépítve hatalmas kereszt. Felirata: elől Esterházy János neve, alatta az alábbi vers: „Reményeink felfelé nőnek , mint az ágak, Emlékeink lefelé, mint a gyökerek.” A szobor talapzatán hátul a szobrászművész és az esemény szervezőjének neve. A szobrot szlovákiai magyar fafaragó, híres művész: vitéz Smidt Róbert Szőgyén (Svodin) alkotta. A szobor megalkotását és felavatását a helyi Mátyusföldi Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, Pásztor Csaba kezdeményezte. A szobrot anyagilag jelentősen támogatta a Magyar Kormány, valamint Böröcz József, a svájci Magyar Keresztény Munkavállalók Egyesületének elnöke, a Rákóczi Szövetség budapesti elnöksége, és még sok szlovákiai magyar ember. Az ünnepségen a Magyar Kormány is képviseltette magát. A Szlovák Kormány távol maradt, mert Esterházy Jánost hazaárulónak tartják, és a mai napig sem hajlandók rehabilitálni. Döbbenetes erről az emberről ilyet állítani, aki a magyar-szlovák megbékélés apostola volt, és a szlovákiai zsidók deportálása ellen egyedül ő tiltakozott a pozsonyi náci-parlamentben. (Esterházy János a morvaországi mirovi tbc-és börtönben 1957. március 11-én halt mártírhalált.)
A szoboravató ünnepséget Pásztor Csaba elnök nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy Esterházy János szobra a felvidéki magyar családok összességét szimbolizálja, a keresztény értékrendet jelenti. Esterházy nagyon jó édesapa volt. Szlovákiai, 1940. karácsonyi köszöntője: „Hozom a magyar keresztény szívem szeretetét azzal az ígérettel, hogy amíg e szív dobog, addig a magyar ügyet és a magyar-szlovák megbékélést fogja szolgálni.” Dr Gustáv Husák ezt 1945-ben megszakította.
Pered magyar község polgármestere magyar létére is távol maradt, mert a szobor Esterházy János felirattal készült, és ezért attól tartott, hogy a Szlovák Kormány megbüntetné, ha a szobor elhelyezését hatóságilag engedélyezné. Tehát a szobrot magánterületen, a Főutcában, háromszög alakú területet kihasítva úgy helyezték el, hogy az ott közlekedő minden autós és gyalogos láthassa. A terület kisebbik befogója mentén a 13 aradi vértanúnk kopjafái sorakoznak, ezzel is hangsúlyozzák a szervezők, hogy szerintük Esterházy János a 14. mártírnak tekinthető. A háromszög hosszabbik befogója a magántelek felé a területet lezárja, és a sötétszürke falon a 7832 –es rabszám fölnagyítva, a Mirovi börtönt szimbolizálja.
A szlovákok 1945-48 közötti brutalitásai a felvidéki magyarság ellen, a kényszerű lakosságcsere, most pedig a hetven éve tartó asszimiláció idézte elő a felvidéki magyarok mai helyzetét, amely odáig fajult, hogy Pozsony számukra sem autonómiát nem adott, sem a kettős állampolgárságot nem engedélyezi.
Az ünnepség után dr. Molnár Imre, magyar történész és külügyi diplomatánk ismertette Esterházy János életéről és mártírhaláláról írt második könyvét, a Deáki (Diakovce) magyar község kultúrtermében, az ezeréves bencés katedrális tövében. Deáki arról nevezetes, hogy a bencés katedrálisából származik a „Halotti beszéd”, a magyar nyelv megmaradt, latin betűkkel írt első írásemléke. Molnár Imre második könyve 173 oldalon az Esterházy-dokumentumok gyűjteménye, fotómellékletekkel. Címe: Kegyelemből életfogytig, alcíme: Esterházy János szenvedés-történetének dokumentumai. Kiadta: a Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség (METEM) Budapest és a História Ecclesiastica Hungaria Alapítvány, Budapest, 2000. A könyv előszavát főtisztelendő Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát úr írta.
A szoboravatáson és a könyvismertető előadáson nemcsak a szlovákiai magyarok, hanem hazánkból és Szerbiából nagycsaládos egyesületek küldöttei, valamint Budakalászról a magyar cserkészek vettek részt.
2014. szeptember 7
Vitéz Hábel György,
főmérnök, Budapest
Csehszlovákiából kétszer (1928, 1945) kiüldözött magyar