Alsóbodok, Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna, 2019.március 6, Hamvazószerda. Szentmise Esterházy János, Isten szolgája boldoggá avatásáért. A szentmise homíliája.
Kedves paptestvéreim, fiatalok, zarándokok, Krisztusban kedves testvérek!
A mai nappal, az Egyház életében új időszak kezdődik: a nagyböjt. Bár a böjti fegyelem külső formájában gyökeresen megváltozott, de lelki tartalmában megkívánja a bűnbánatot, az őszinte megtérést és a kiengesztelődést. Magunkra vesszük a mulandóság külső jelét, hamut szórunk fejünkre, hogy lélekben teljesen megújuljunk.
A hamvazáskor elhangzó mondat az édenkerti történetet idézi, amelynek egyik mondata:
„… mert por vagy, és visszatérsz a porba!”. Ez a mondatrész nem a bűnre utal, hanem az ember halandóságával van kapcsolatban. Ezt megelőzően olvashatjuk: „Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett.” E két mondat között játszódik le a dráma, amelyben az ember megpróbál kitörni törékeny, halandó mivoltából és próbál Istenhez közeledni.
A hamvazószerdán elhangzó isteni mondat jelzi számunkra, hogy teremtett mivoltunkból nem tudunk kilépni, ugyanakkor emlékeztető és meghívás arra, hogy ezt ne megalázásként, hanem ajándékként fogadjuk el. Amikor Isten megformálta az embert, lehetővé tette, hogy új élet jöjjön létre a porból, amely személlyé válhat. Isten vég nélkül folytatja ezt a munkát. Létünk por kereteinek elfogadása tehát nem megalázó, lealacsonyító dolog, hanem annak újrafelfedezésének tudatosítása, hogy a föld pora az élet hordozójává és emberré válik.
Ezt a misztériumot élhetjük meg és érthetjük meg különös módon itt, Alsóbodokon, az Esterházy – kápolnában. Az altemplomban található az urna, mely Esterházy János földi maradványait tartalmazza. A múlt rendszer megpróbálta semmivé tenni, porrá zúzni az ő emlékét, ám látjuk, a Jóisten különös gondviselése a porból is képes újra életet lehelni emlékének, tiszteletének. Isten teremtő munkája látható és tapintható formában valósul meg ma itt, ezen a helyen. A dráma folytatódik, és egy újabb állomása, felvonása jelenítődik meg a mai szentmisénk alkalmával.
A hamu a homlokomon ma hideg maradványa egy hatalmas, fényt és meleget, arany ragyogást adó tűznek. A hamu a homlokomon ma fekete jele a tűzbe vetett töviseknek, melyek megakadályozták, hogy kikeljenek a magok. A múlt vasárnapi evangélium üzenete: „Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.” vezessen bennünket arra, hogy a mi gondolataink, szavaink, tetteink jó gyümölcsöt hozzanak, ebben segítsen a mi nagyböjti igyekezetünk, önmegtartóztatásunk.
Elmélkedésünket fejezzük be egy rövid fohásszal: Uram, ígérem, hogy láng leszek! Uram, ígérem, kiirtom a szavaimban és tetteimben növekedő rosszakarat tüskéit, a vetélkedés, és megszólás töviseit! Akik a közelembe jönnek, tapasztalják meg a szeretet, elfogadás és megbocsájtás fényét és melegét. Ezt kérjük tőled Isten szolgája, Esterházy János közbenjárására. Ámen
Andruskó Gyula atya, Érsekújvár