Homília
Isten szolgája, Esterházy János-zarándoklaton, Alsóbodok 2019. április 3.
“Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre, akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra!”
Kedves Zarándokok, Krisztusban Kedves Testvérek !
Mi sem fejezheti ki jobban a szentek és boldogok életét, mint éppen a mai jánosi evangélium szavai: “akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre”.
Ez a zarándokhely már több zarándoklatot megélt előttünk és reményeink szerint ezek száma a jövőben csak nőni fog. Mi vagyunk viszont azok, akik először zarándokolunk erre a helyre, azután, hogy a múlt héten hétfőn, 2019. március 25-én a Krakkói Főegyházmegyében elkezdődött Isten szolgája, Esterházy János boldoggáavatási pere.
Esterházy életében több olyan koncepciós pert is megélt, ahol szovjet kényszermunkára, távollétében halálbüntetésre majd különböző csehszlovákiai börtönökben életfogytiglanra ítélték.
Most egy másfajta per kezdődött el – az ő boldoggáavatási pere. Mit jelent ez?
Amikor keresztény katolikus hitünkben valljuk: “hiszem a szentek közösségét”, kifejezzük a meggyőződésünket, hogy Isten szeretete Krisztus kereszthalálának és feltámadásának érdeméből a Szentháromság egy Isten életében részesíti a benne hívő embert. S akik ebben az isteni életben részesülnek, őket boldogoknak, szenteknek hívjuk.
A boldoggáavatási per (beatifikáció) két szakaszból áll, mely a Szentszék jóváhagyásával elkezdődik egy adott egyházmegyében, s annak lezárása után pedig elkezdődik az eljárás római szakasza. Sikeres lefolyása esetében pedig a Szentatya döntésével ér véget, amellyel Isten szolgáját a boldogok/szentek sorába iktatja.
Krisztusban Kedves Testvérek, mennyi kiváló tanulmány, feljegyzés, tanúmeghallgatás – családtagoktól, rabtársaktól – látott már eddig is napvilágot Esterházy Jánosról. Megemlékezések, történelmi és teológiai tudományos konferenciák, kiadványok segítenek mind szélesebb körben megismertnünk Isten szolgájának életútját, szenvedését és keresztény erényeit. Igen, erényeit. Tudatosan mondom ezt a szót: erényeit. A boldogáavatási per egyik útja az erények hősies fokon lévő gyakorlását vizsgálja.
Nemrég került a kezembe Peter Kreeft: Vissza az erényhez (Sarutlan Karmelita Nővérek, Magyarszék 2014) című könyve, melynek előszavában olvasom: “Lehet-e az erényt tanítani? A szerző törekvése, hogy a klasszikus és teológiai erényekről tanítson bennünket. Hála Istennek nem értékekről akar tanítani. Megfogalmazása szerint az értékek olyanok, mint a gondolatok, mint a szellemek, a pszichés energiák hullámzó foltjai”. Erkölcsi rendünket a pozitivista szociológia értékeknek nevezett egyéni preferenciákra redukálja, Kreeft professzor pedig szembeszáll ezzel a fajta redukcionizmussal. E könyv célja helyreállítani az erkölcsi szokásokat a felnövekvő nemzedékben.”
A krakkói érsek idei nagyböjti pásztorlevelében kiemeli többek között Isten szolgájának, Esterházy Jánosnak erényeit is:
“Tizenkét évnyi kínzatását az Isten akaratának való teljes átadottság lelkületével élte meg. Minden szenvedését kereszthordozásként élte meg, melyet lelkileg egyesített Krisztus szenvedésével. Nővére, Maria Mycielska tanúsította: imáit a hét minden napját felajánlotta valakiért. Vasárnaponként egyformán imádkozott jótevőiért és ellenségeiért.
Börtönben készült feljegyzései között található a következő Krisztushoz fohászkodó kérés: Te az irántam való szeretetből haltál meg értem, s én is az irántad való szeretetből akarom elfogadni halálomat, ajándékozz meg engem az ehhez szükséges kegyelemmel.
Honfitársainak írt egyik utolsó üzenetében ezt írja: „Egyet kérek tőletek: egy pillanatra se tévesszétek szemetek elől lelkünk két nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és a Krisztusba vetett hitünket.”
Életében teljes mértékű tanúságot tett arról, hogyan lehet a XX. század totalitárius diktatúrái hatalmának árnyékában hősiesen kifejezni az Úristen iránti hódolatunkat és egyedül csak őt szolgálni hűséggel. Az ő élepéldája számunkra rendkívül aktuális marad, különösen most, amikor megmérettetik az európai kereszténység sorsa” – írja pásztorlevelében a krakkói érsek.
Kedves Testvérek, a szentekben és boldogokban a keresztény erények “megfoghatókká” válnak számunkra is. Számukra a keresztény erények Krisztus életének az elsajátítását jelentik (még a kevésbé ideálisnak mondható körülmények között is). S nem lehet ez más számunkra sem.
Esterházy János imádkozott a jótevőiért és ellenségeiért – vajon van bennem is ilyen lelkület: imádkozom-e rendszeresen? Imádkozom-e jótevőimért? És ellenségeimért? Megszentelem-e a vasárnapot? Merítek-e kegyelmet a szentmiséből, szentgyónásból, szentáldozásból?
Esterházy János szenvedését kereszthordozásként élte meg – vajon az én életem szenvedéseiben, próbatételeiben erőforrásom-e a keresztrefeszített Krisztus? Nem esem-e rögtön kétségbe Istent okolva?
Esterházy János nagy kincsként tekintett nemzeti öntudatunkra és Krisztusba vetett hitünkre: ezekben a napokban – vajon a gyermekeink iskolába iratásakor vezetnek bennünket ezek az erények? Nemcsak a nemzetiségünkről van szó – arról is. Nemcsak arról, hittanos lesz-e a gyermek – arról is. E két nagy kincs ad irányt az életüknek, itt alakulnak, formálódnak a jövő anyukái és apukái, tanárai és nevelői, mesteremberei, politikusai, társadalmi életünk egyéniségei, Egyházunk papjai.
Esterházy János kérte a szükséges kegyelmet, hogy Jézus iránti szeretetből tudja elfogadni a halálát: vajon számolok az életemben Isten kegyelmével? Kérem s elfogadom-e azt, vagy mindent a magam erejéből, magam elképzeléséből akarok megvalósítani?
Krisztusban Kedves Testvéreim,
erősödjünk meg itt, ezen a helyen Isten szolgája, Esterházy János erényeiben, kérjük a ő közbenjárását, esdje ki számunkra a szükséges kegyelmeket életállapotunk hiteles, hűséges megéléséhez.
Imádkozzunk buzgón az ő boldoggáavatásáért és kérjük a közép-európai nemzetek közötti megbékélést és kiengesztelődést, amelynek legyünk mi is előmozdítói kisebb -nagyobb közösségeinkben. Amen.
Borka Iván plébános, Muzsla