Kedves Buják Éva asszony, tisztelt jelenlévők !
Engedjék meg, hogy az Esterházy János emlékérem Buják Vincének posztumusz odaítélése alkalmából, méltatásomat egy idézettel kezdjem,
Fiodor Mihailovics Dosztojevszkíj szép mondásával : „Az igaz ember eltávozik, de fénye megmarad!” S ez az a fény, a közgondolkodást hosszú időre befolyásolni képes, a jövő üzenetét hordozó kisugárzással hatja át azt a közösséget, melyet az igaz ember sajátjának vallott.
Buják Vince kosárfonó és fafaragó szinte minden alkotása az őt körülvevő közösségek, a család, a népcsoport, a magyar nemzet iránt vállalt felelőségéről tesz tanúbizonyságot.
Olyan szellemi alkotások ezek, melyek megszületésükkel sokak ösztönzésére, életszemlélete formálására, bátorítására születtek. Mert Buják Vince féltőn szerette övéit, az őseitől örökölt kultúra értékeit megőrizve és továbbadva kívánta szolgálni közösségét és népét.
Ő ugyan az észak-csehországi Tachovban született 1947-ben ahová családját sok más magyar családdal együtt deportálták munkaszolgálatra, de két éves kora óta már a hazaköltöző családjában Tardoskedden nevelkedett és nőtt fel.
Már érett férfiként az édesapjától örökölt tudásával a kosárfonásra kezdte tanítani a gyermekekett és felnőtteket és szebbnél szebb fafaragványaival beszórta a Felvidék magyarok lakta tájait. Munkái eljutottak a magyarországi Környére és egy kopjafája a Székelyföld szívébe, a Hargitta csúcsára is. Esterházy János emlékének állított kopjafái és domborművei ezek között is egyedi helyet foglalnak el, mert mártír politikusunk személyisége különösképpen motiválta munkáját.
Mondom ezt azért, mert itt, az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban található fő műve, az emlékkopjafából és tizennégy stációból álló Hűség Keresztútja, Esterházy János szenvedéstörténete. Az emlékkopjafán Buják Vince Esterházy életútját és mártírsorsát 1.470 bevésett betűvel örökítette meg. Aki már faragott akácfába az tudja, milyen munka lehetett ez.
A stációk domborműveinek témáit Molnár Imre és Hajtman Béla fogalmazta meg és Kulmon Mónika rajzolta meg azokat Esterházy letartóztatásának pillanatától és halálra ítélésétől egészen haláláig és a Mennybe meneteléig. A stációkat Paulisz Boldizsár, a terület tulajdonosa kérésére és hathatós segítségével hozta itt létre néhány felnőtt tanítványával és fafaragó társaival együtt egy nyáron át tartó közös munkával, majd ő maga a keresztút faragványainak utómunkálatait végezte el. A keresztutat Ďurčo Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki helynöke 2012-ben szentelte fel.
Buják Vince 2006-ban a Magyar Falvak Kultúrájáért Alapítványtól a magyar államiság milléniuma alkalmából alapított Magyar Kultúra Lovagja címet kapta „A népművészeti hagyományok ápolásáért”. A felvidéki Farnad díszpolgára cím viselője lett 2010-től és a falu posztumusz polgármesteri díjával tüntették ki 2019-ben. A magyarországi Környe emlékplakettjét 2017-ben érdemelte ki és egy évre rá a falu díszpolgára cím viselője lett. Saját faluja, Tardoskedd díját 2006-ban kapta, a polgármesteri díjnak tulajdonosa pedig 2017-ben lett, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Ezekben az években is számos nagy művet alkotott. Ezek közül hadd említsek csupán néhányat. Megálmodta faluja Tardoskedd Történelmi Emlékparkját, ahová megalkotta a szoborpark székely kapuját, a Gerlice pár szobrot, a Gyökereink című kompozíciót, a Vízhordó asszony alakját és a Kitelepítettek kopjafáját. Megfaragta az 1849 október 6-án kivégzett tizenhárom aradi vértanú portréját és azok posztamensét. Az Esterházy család felkérésére Krakkóba az Esterházy kriptába domborművet faragott. Életműve sok részlete máig sem ismert és ezért összegzésre szorul. Legyen hát ez a mi feladatunk.
Köszönjük neked Vince testvérünk, hogy közösségi emlékezetünk szószólójaként utasítottad el a beletörődés a meghátrálás a lemondás minden formáját és maradandót alkottál számunkra.
Alsóbodok, 2020.szeptembr 12-én.
Istenes József