A Legerősebb Város – Civitas Fortissima, Balassagyarmat , gróf Esterházy János emléke iránti hűsége jeléül rendezte meg az emléknapot 2018. Január 17.-én, melynek megszervezésében és lebonyolításában nem csak a város és annak képviselői, de számos polgári szerveződés és társaság is részt vett.
A résztvevők képviselői megkoszorúzták a Civitas Fortissima emlékmüvet a város főterén, mely a 99 évvel ezelőtti, a cseh légiók városfoglalása elleni hősies ellenállásra emlékeztet.
A Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola Kiállítótermében a szombathelyi nyugalmazott tanár és gimnáziumi iskolaigazgató Károly Frigyes nyitotta meg a gróf Esterházy János életútját bemutató időszaki kiállítást, melyet Károly Frigyes, Kukor Ferenc és Kocsis Zsolt a korabeli dokumentumok és Esterházy János tárgyi emlékeinek felhasználásával mutattak be. A kiállítás a már megvalósult alsóbodoki Esterházy János Emlékmózeum anyagából merít, kiegészítve azt, melyet szintén ezek a szerzők muzeális igényességgel fogalmaztak meg és hoztak létre.
Az iskola nagytermében az alapiskola diákjai koncertet adtak a megemlékezés résztvevőinek és közönségének. Csábi István, az iskola igazgatója üdvözölte a résztvevőket, majd Balla Mihály országgyűlési képviselő mondta el gondolatait Esterházy Jánosról és hamvainak temetési szertartásáról Alsóbodokon.
A megemlékezés előadássorozattal folytatódott. Istenes József építész Esterházyról írt gondolatait olvasta fel, majd pedig „Kairosz – Az idő beteljesedése“ című vetített előadása következett. Ezután Z.Urbaán Aladár, a Palóc Társaság elnöke méltatta Esterházy János érdemeit a magyarság identitástudatának megőrzése érdekében, majd felvázolt számunkra egy panorámaképet a palócság identitásáról és részleteket olvasott fel fital palóc tollforatók esszéírói pályázatának munkáiból. Lencsés Zsolt felmutatta számunkra az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolna építésének drámáját, Paulsz Boldizsár karizmatikus személyiségét és művésztársai odaadó munkájának eredményét a kápolna végső művészi díszítésének kialakításában. Az est utolsé fellépéseként Boráros Imre Kossuth – díjas színművész és társulata Siposhegyi Péter : „Hantjával sem takar“ című passió monodrámáját adta elő. A záróakkord a Himnusz eléneklése volt.
Istenes József
Meghívó:
Elhangzott beszéd:
Kedves Barátaink !
Az ESTERHÁZY JÁNOS KEGYELETI MEGEMLÉKEZÉS szervezőbizottsága nevében tisztelettel köszöntlek benneteket
vértanúnknak,
Gróf Esterházy Jánosnak szentelt emléknapon
itt, Balassagyarmaton.
Egy olyan emberről emkezünk meg itt ma, aki a szó valódi értelmében nemes ember volt. Aki senkit nem tekintett magánál alantabb valónak, minden gondolatában, minden tettében nemzete érdekeit és tágabb értelemben az európai nemzetközösség jövőjét szolgálta. Aki a szent hármas köteléket – Isten, haza, család – személyes életében maradéktalanul megvalósította.
Gróf Esterházy János főnemesi rangját mégsem éreztette környezetével . Minden emberben Isten teremtményét látta. A felvidéki magyarság sorsának jobbítása volt életének legfőbb célja, és ennek fényében és éppen ezért segített minden embertársának megkülönböztetés nélkül , ahol csak erre lehetősége volt, legyen az magyar, szlovák vagy zsidó. Egész élete a hűségről tesz tanúbizonyságot előttünk, a hűségről Istenhez, nemzetéhez a magyarsághoz. Mindig is határozottan kiállt az ő felvidéki magyarjai, az ő „magyar családja“ védelmében. Szívósan hangoztatta a magyar embernek az örökségéhez való jogát a Felvidéken is nem megvonva ezt a jogot más nemzetek fiaitól sem , méghozzá minden téren, az iskoláztatásban, az anyanyelv gyakorlásában de elsősorban a saját kultúrája megőrzésében, jogát a saját vagyonához, tulajdonához. Vagyis a magyar embernek a szülőfoldön való boldogulása mindenek felett álló elvitathatatlan jogát hangoztatta, merthogy ez az alpvető jog.
Mégis, és valójában éppen ezért meg kellett járnia a szenvedések Krisztusi gyötrelmes útját. Az ellenséges hatalom nem csak az élők sorából akarta őt eltávolítani, hanem ki akarta őt törölni az emberek emlékezetéből is. Mindent megtett azért, hogy maradandóan ráégesse még életében a háborús bünös szégyenpecsétjét. De ma már tudjuk, hogy ez nem sikerülhetett.
Mert igenis, a nemzet emlékezetét nem lehet megkurtítani, megcsonkítani. Megigathatatlan hite Istenben az ő gondviselésében alkalmassá tette őt arra, hogy a legnehezebb pillanatokban is egyenes gerinccel állja ki a megaláztatásokat egészen a legvégssőkig, egészen utolsó leheletéig. Esterházy János tehát értünk szenvedett és halt meg és ezért fogunk mi és az utánunk következő generációk őrá, mint a legfőbb tanúságtevőnkre és példaképünkre tekinteni.
Az ő példamutatása most már minket is kötelez arra, hogy helytálljunk mi is életünk kihívásaival szemben, ne engedjünk a közösségeinket támadó vádlók hazug, aljas cselvetéseinek, legyünk bátrak nemzeti identitásunk megvédésében.
Mert most már tudjuk és tanúsítjuk, Esterházy János élete és mártírhalála nem volt hiábavaló. A mag, melyet ő halálával a Felvidék földjébe hullatott már szárba szökkent és bibliai erejéből adódóan meg fogja hozni termését néhol tízszeresen, néhol negyvenszeresen és lesz ahol akár százszorosan is itt, a mi vidékünkön. Ő értünk halt meg, hogy mi éljünk, éljünk itt ezen a földön, apáink örökségén.
Ezért iránta tanúsított hálánk nem múlhat el, amíg mi, a mi gyermekeink, unokáink és azok unokái is ezen a földön fognak élni.
Istenes József
Elhangzik a
POLGÁROK BALASSAGYARMATÉRT, A PALÓCSÁGÉRT ALAPÍTVÁNY ÉS A RÓZSAVÖLGYI MÁRK ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA emléknapján, melyet
a vértanú sorsú
Gróf Esterházy János halálának 60. évfordulója kapcsán
2018. január 17.-én Balassagyarmaton tartanak.
