Esterházy János nagyböjti gondolatai

  

       Amikor az egyház tanítása szerint a nagyböjtben elmélkedünk Krisztus szenvedéseiről és haláláról és húsvét ünnepén örvendünk a világosság győzelmének a sötétség felett, az élet és az igazság diadalának a halál és a hamisság felett, szemünkbe ötlik a párhuzam a megváltás isteni tanítása és az eszmék földi útja között.

Gyakran az eszméknek is meg kell járniuk a kálvária útját, sokszor az eszme hirdetőinek a legsúlyosabb megpróbáltatásokon kell átesniük, hogy végül a szenvedésekben megtisztulva diadalra vigyék az eszmét. A megváltás misztériuma: A Golgota szenvedései és a kereszthalál gyakran ismétlődik meg az eszmék útján is: a világosság itt is gyakran küzd a sötétséggel az eszmei igazság küzd az álpróféták tévtanával és a világosságnak, az eszmei igazságnak gyakran látszólag el kell buknia, mint ahogyan Krisztus is meghalt a keresztfán; de elérkezik a győzelem napja, Krisztus diadalmasan felemelkedik sírjából, a világosság leküzdi a sötétséget és szíveinket béke és öröm tölti el.

A mai válságos időket nyugodtan mondhatjuk az eszme nagyböjtjének, a bűnbánat idejének, amikor a lélek magába szálltan imádsággal, böjttel, alamizsnával vezekel, a szenvedés idejének, amikor a lélek megtisztul a szennytől a megpróbáltatás és lelki magasztalás idejének, amikor az eszmébe vetett hit sziklaszilárddá keményedik bennünk.

És ha látjuk az anyagi és lelki kataklizmát, amelyet az elszabadult földi erők ütközése felidézett, közel érezhetjük az ember Golgotáját, az eszme megpróbáltatásainak beteljesülését, amelyből az eszme csak megtisztultan és győzedelmesen kerülhet ki. Nem mindig vagyunk erősek az eszméért vívott küzdelemben és gyakran sóhajtunk fel szomorúan, hogy bár múlna el tőlünk a keserű pohár, de végül megnyugszunk sorsukban és türelemmel viseljük el.

Krisztus példája megtanít bennünket, hogy a húsvét győzelmének öröme csak akkor igazi és maradandó, ha előbb átestünk a kálvária szenvedésein, ha a diadalt a Golgota árán vívtuk ki.

És boldogok lehetünk, ha a diadalt a Golgota árán vívtuk ki. És boldogok lehetünk, ha soraink között nincsenek kételkedők és árulók. Boldogok lehetünk, ha nem tagadjuk meg az eszmét a legválságosabb órákban sem, ha éberen őrködünk és nem futamodunk meg a megpróbáltatások idejében. Akkor nincs okunk a keserves sírásra és bánkódásra, mint Péternek volt a zsidó főpap udvarán, amikor a kakas kukorékolása emlékeztette lelki gyengeségére.

Ha hűek maradunk és rendületlenül kitartunk eszménk mellett, ha éberen őrködünk, hogy a szélsőségek csábítása ne bontsa meg egységünket, akkor attól sem kell tartanunk, hogy Júdás akadjon közöttünk, aki pénzért elárulja az eszmét. Az eszme frontján is érvényes az árulóra, jobb lett volna, ha meg nem született volna.

Azok is megvetik, akik szolgálatába anyagiakért szegődött és végül belső szégyene borítja fel lelke egyensúlyát. Viszont, ha rendületlenül kitartunk a mi eszménk mögött annak kálváriáján, ha áldozatkészséggel, fegyelemmel és önmegtartóztatással vezeklünk az eszme nagyböjtjének idején, ha nem rendült meg hitünk akkor sem, ha az eszme külső erőszak nyomán látszólag elbukik, akkor végül nem maradhat el eszménk diadala, akkor kis családunk minden tagja számára igaz örömet, boldogságot és megváltást hoz majd a magyar húsvét.

(Gróf Esterházy János nagyböjti gondolatai a Magyar Néplap 1944. április. 6-i lapszámában jelent meg.)

(Magyar Néplap/Felvidék.ma)

Facebook