Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Barátaim.
Csemadok elnöki tisztségemnek lassan 40 événél járva megadatott nekem, hogy nyugvóhelyén emlékezhessek Felvidék magyarságának egyik legnagyobb egyéniségére, Esterházy Jánosra.
Azért tartom ezt kivételes megtiszteltetésnek, mert nem véletlen, hogy az az ember, akinek életéhez annyi dicső tett kapcsolódik, az ő neve fényjelezi szervezetünk egykori megalakulását is. Hiszen Esterházy volt az, aki intézmények köré szervezte a maradék magyarság életét: újjá szervezte és újra alapította a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületet, amely a Csemadok jogelődje volt.
„ Esterházy azért csodálatos példakép, mert azokat a tulajdonságokat, azt az értékrendet, amit képviselt, a közélet és a magánélet minden területén alkalmazni lehet, mert ez fogja összetartani a felvidéki magyar közösséget”- mondta róla valaki. Igaza volt, amelyet egy tőle vett idézet bizonyít legjobban:
„Magam is kisebbségi sors részese és harcosa vagyok, aki örül mindennek, ami kedvező Magyarországra és a magyarokra… és folytatva a tőle vett idézetet, amely egyben utolsó üzenete is volt nekünk, felvidéki magyaroknak, így vall:
„Ezen a földön születtem, szívem−lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek fogom átélni a rossz napokat is… Egyet kérek tőletek: Szívünk−lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem.”
Kedves Barátaim, nem is lehet megtagadni, amit Esterházy kért tőlünk, hiszen Ő a nemzetéért halt meg. Elmehetett volna, de itt maradt, mert a börtönében szentté változott át, szentségben halt meg, s ez egy fentről jövő küldetés titokzatos dolog, hogy valaki annyira akarja, hogy a nemzete jelen legyen ebben a térségben, hogy az életét áldozza érte.
Köszönöm a szót, amellyel kifejezhettem tiszteletemet nagy elődünk emléke előtt.
Kantár Éva
a Csemadok ÉÚ Területi választmányának és a Szímői ASZ elnöke
„