Emlékmise Esterházy János hamvainak zoboraljai szülőföldjén való örök nyugalomra helyezése 1. évfordulóján

Egy évvel ezelőtt, 2017. szeptember 16-án a szlovákiai Nyitra melletti Alsóbodok (Dolné Obdokovce) községben, magasztos egyházi  szertartás keretében a néhai Paulisz Boldizsár alsóbodoki vállalkozó, iskolafenntartó magántelkén helyezték örök nyugalomra Esterházy János szlovákiai magyar mártírpolitikus urnáját az e célra felépített és ez alkalomból felszentel Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolna kriptájában.

A mintegy kétezer ember részvételével Esterházy János lelki üdvéért bemutatott ünnepi szentmisét Marek Jędraszewski krakkói érsek mutatta be, František Rábek szlovák tábori püspökkel, Bíró László magyar tábori püspökkel, illetve Ďurčo Zoltán nyitrai püspöki helynökkel koncelebrálva.  A rendezvényen, Esterházy János hozzátartozóin kívül számos jeles egyházi és világi személyiség is részt vett.

Az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület, a Pázmaneum Társulás és az Alsóbodoki Önkormányzat e felemelő esemény 1. évfordulója alkalmából, 2018. szeptember 15-én, ünnepi szabadtéri szentmisére hívja Esterházy János tisztelőinek egyre szélesedő táborát. Az ünnepi szentmise, illetve az azt övező lelki program keretében sor kerül a Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolna harangjainak (köztük a Ferenc pápa által megáldott Esterházy János Emlékharang) megszentelésére és az Esterházy János Zarándokközponttal kapcsolatos legfontosabb információk ismertetésére.

A rendezvény programja:

11.00   Zarándokok érkezése és fogadása

11.15   A Zarándokközpont emlékpontjainak bejárása, csendes áhítat Esterházy János és Paulisz Boldizsár síremlékénél

13.00   A Hűség Keresztútjának bejárása

14.00   Az Alsóbodoki Női Éneklőcsoport és a Nefelejcs Hagyományőrző Gyermek Népdalcsoport műsora a szabadtéri színpadon Esterházy János mának szóló üzenetének meghallgatásával.

15.00   Ünnepi szentmise, Főcelebráns:  Mons. Dr. Bíró László püspök

A rendezvény védnöke: Mons. Ďurčo Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki helynöke. Mindenkit szeretettel vár a szervezőbizottság.

EMLÉKEZTETŐÜL:

Esterházy János a (cseh)szlovákiai magyar közösség kiemelkedő politikusa volt a múlt század húszas éveitől 1945-ig. 1901. márc. 14-én született  Nyitraújlakon (Veľké Zálužie), s 1957. márc. 8-án hunyt el a hírhedt Mírov-i politikai börtönben (Csehország).

A szlovákiai magyar politikai életbe az 1920-as évek közepén az Országos Keresztényszocialista Párt tagjaként kapcsolódott be; 1931-ben a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga elnökévé, egy évvel később az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választották meg. 1935-től a kassai kerület nemzetgyűlési képviselője volt a prágai parlamentben. 1936-ban az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke lett. Az első bécsi döntést követően Szlovákiában maradt, ahol 1945 tavaszáig a Szlovenszkói Magyar Párt elnöki tisztét töltötte be, s e tisztségében 1938 és 1945 között a szlovák parlamentben képviselte a szlovákiai magyar kisebbséget.

Noha egy adott történelmi korban kellett politizálnia, keresztény-konzervatív elveit megőrizve határozottan elutasította a nemzetiszocialista eszméket, s az abból fakadó politikai gyakorlatot. A II. világháború kitörése után, a menekülő lengyeleket segítette, elítélte a katyni tömeggyilkosságot, 1942. május 15-én pedig lelkiismereti okokra hivatkozva elutasította a zsidók deportálását lehetővé tevő törvény megszavazását a szlovák parlamentben.

1943-tól – a szlovákiai és a magyarországi politika radikalizálódása miatt – fokozatosan visszavonult a politikai szerepléstől Tevékenysége ekkor főleg a szegények és rászorulók támogatására irányult. 1944-ben zsidókat és más üldözötteket bújtatott, ill. segítette menekülésüket.

1944 decemberében a nyilasok Budapesten letartóztatták, s bár arra kényszerítették, hogy lemondjon a magyar pártelnökségről, párttársai 1945 tavaszán újra elnökké választották őt. Ezt követően a Szlovák Állam bírósága börtönbüntetésre ítélte, majd a Gestapo  is elfogatóparancsot adott ki ellene, ezért illegalitásba kényszerült.

1945-ben, a kassai kormányprogram kihirdetésekor még bekapcsolódott a szlovákiai magyarok jogvédelmébe, de a szlovák belügyi szervek letartóztatták és átadták a szovjet hatóságoknak, akik a Szovjetunióba hurcolták és tíz évi munkatáborra ítélték.

1947-ben, távollétében, a szlovák népbíróság koholt vádak alapján kötél általi halálra ítélte.  A szovjet hatóságok, az ítélet végrehajtására 1949-ben átadták őt Csehszlovákiának. Halálos ítéletet ezt követően a köztársasági elnök életfogytiglanira változtatta. A már súlyosan beteg Esterházy a következő éveket a legkeményebb csehszlovákiai politikai börtönökben töltötte.

1957 márciusában a morvaországi Mírovban érte a halál. Holttestét elégették. Hamvait 2007-ben a család és a magyar kormány kérésére, Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter közbenjárására, a kommunizmus áldozatainak prágai tömegsírjában találták meg. Az e sírból akkor kivett hamvakat tartalmazó urnát átadták lányának, Malfatti-Esterházy Alíznak.

1993-ban Simon Wiesenthal, a bécsi holocaust dokumentációs központ vezetője levélben kérte az illetékes szlovák szerveket Esterházy János rehabilitációjára, ugyanígy lépett fel 1999-ben Alois Mock, Ausztria egykori külügyminisztere, majd 2001-ben Martonyi János magyar külügyminiszter is. Szlovákiai rehabilitálása ennek ellenére máig várat magára.

2009 májusában Lech Kaczyński lengyel köztársasági elnök a külföldiek számára adományozható a legmagasabb kitüntetést, a Polonia Restitutát adományozta posztumusz Esterházy Jánosnak.

2010 májusában a Yad Vashem Intézet „elismerését és köszönetét” fejezte ki Esterházy Jánosnak az üldözött zsidók megmentésért.

2011-ben a New York-i Rágalmazásellenes Liga (ADL – Anti-Defamation League) zsidó szervezet a „Bátorságért” elnevezésű kitüntetését in memoriam Esterházy Jánosnak adományozta a szlovákiai zsidótörvénnyel szembeni elutasító magatartásáért.

A Szlovákiában és Csehországban élő magyar közösség mindig is a saját mártírjaként tekintett Esterházy Jánosra. Napjainkban mintegy 30 emlékhely hirdeti e közösség tiszteletét Esterházy életműve és áldozathozatala iránt. A szlovákiai magyar mártírpolitikus urnáját befogadó Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolnát az elmúlt egy évben több mint 5 000 zarándok kereste fel.

A magyarok és Közép-Európa mártírja: ESTERHÁZY  JÁNOS

Mindennek megvan a rendelt ideje. Annak is, hogy 2017 szeptemberében épült fel Alsóbodokon az ESTERHÁZY KEGYELETI EMLÉKHELY. Éppen akkor, amikor a Károly Róbert magyar király által 1335-ben létrehívott lengyel, cseh, magyar szövetség és ennek megújított, szlovákokkal kibővített változata, a „Visegrádi együttműködés” pontosan a lengyel magyar ősöktől származó Esterházy János által is megálmodott kapcsolati rendszert jeleníti meg.

A világ tele van a pusztítás szándékával és az ezt szolgáló eszközökkel – mintha már a harmadik világháborúban élnénk, pedig még most is szenvedjük a száz évvel ezelőtti Nagy Háború következményeit. És mégis: Esterházy-Malfatti Alice, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület, és a Pázmaneum Polgári Társulás a béke e kis szigetére várja mindazokat, akik felismerték: egyetlen út vezet a boldogulásunkhoz: az áldozatot vállalók emlékének és a szeretet törvényének megtartása.

A Zoboralján, Nyitraújlakon 1901-ben született gróf Esterházy János két világháborút élt meg.  A fasizmust, a nácizmust és a kommunizmust is elutasító, a zsidók elhurcolását ellenző magyar politikust a bosszúra szomjazók 1945. április 20-án Pozsonyban mégis letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták, hátha elpusztul a nagy kietlenségben. Hite és sorstársai iránti elkötelezettsége azonban életben tartotta őt a gulag poklaiban is. Ugyanekkor Csehszlovákiában, tisztessége megtorlásaként, halálra ítélték. Bár a szovjetek kivégzésre kiadták őt, az ítélet tarthatatlan volta miatt a csehszlovák kommunista hatalom felmentette a halálbüntetés alól. Ezzel együtt, 1957-ben bekövetkezett haláláig súlyos szenvedések közepette börtönökbe zárva tartották, s elhunyta után hamvai kiadását is megtagadták. Rabtársai, a gulágbéli táborokban és a csehszlovák börtönökben a magyarok szenvedő Krisztusának nevezték őt. Élete a keresztény mártírológia tükrében is valódi vértanúság volt – a hitükért vagy származásuk miatt vele együvé zárt, ugyancsak bűntelen sorstársai nem túloztak, amikor így vélekedtek róla. Esterházy János a huszadik századi történelem azon ritkaságszámba menő közéleti személyisége volt, aki elkötelezett keresztényként vált politikussá, s e pályán tizenkét éven át szolgálta hűséggel a rábízottakat, akiket fogolyként sem hagyott magukra, bár elmenekülhetett volna. Szolgálatát a keresztény elvek valóra váltásának rendelte alá. Meggyőződése szerint számára ebből fakadt az 1918 után Csehszlovákiához csatolt magyarok védelme, valamint a Közép-Európában – az ő megfogalmazása szerint a Baltikumtól az Adriáig – élő népek békés együttélése iránti elhivatottsága is. Élete kockáztatásával menekítette az üldözött zsidókat, támogatott lengyel menekülteket, segítette az állásuktól megfosztott szegények és a politikai üldözöttek családjait.

Hisszük, hogy lesz idő, amikor az európai jövő alakításában is fontos szerepet kap majd életpéldája és mélységes embersége, hiszen hite bármely történelmi helyzetben hivatkozási alappá nemesülhet.

Köszönet és hála minden közreműködőnek, hogy a vértanúnk tiszteletére emelt kegyeleti emlékhelyen, szeretett szülőföldjén elhelyezhetjük a szívünkben már szentként tisztelt nemes lelkű férfi hamvainak jelképét.