Kispál Gyula csepeli plébános igehirdetése parlamenti képviselőknek

Balog Zoltán (református püspök) minden év Adventjén, a Hold utcai református templomban, ökumenikus áhítatot szervez az országgyűlési képviselőknek. Harminc körül szoktak eljönni. Idén – váratlanul – engem kértek fel katolikus részről.
Az első sorban ott ült az államelnök, a Országház elnöke, a miniszterelnök-helyettes, egyházi- és belügyek államtitkárai…
A kezemben végig ott volt Eszterházy János vértanú képviselő életrajza.

“Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a szent honban”. A költő 2022 háborús karácsonyán így fogalmazná: “Isten bölcsője reszket a szent honban”. Kegyes dolgok helyett, akár a Biblia szép szavai helyett, Eszterházy János életét tartom a kezemben . Azét az országgyűlési képviselőét, akit a képviselők közül a világon elsőként emelnek a szentek közé. Egy
magyart ! (2010-ben a választások után hat általam ismert, Csepel környéki képviselő asztalára került oda – példaként) Hogyan, miért? Mert 150-ből ő az egyetlen ! Háborús helyzetben képviselői bátorságból ő a példa ! Ma is. Hatszázezer zsidó honfitársunk pusztulásában marasztalnak
el minket. Nos, abban az időben a románok nem küldték őket haláltáborokba. Maguk lőtték agyon. Háromszáznyolcvan ezret. A kis szlovák állam ennél is gyalázatosabb volt; ők fejpénzért eladták a
németeknek. Hatvanhárom ezer zsidó származású embert. A százötven fős szlovák parlamentben egy magyar volt. Egy szavazott nemmel, a magyar Eszterházy János. Tette azóta égető tűz a csehek és szlovákok számára. Gyávaságukra emlékezteti őket.
Miért említem őt, amikor Krisztus eljövetelére készülünk ? Miért említem őt az idei, háborús Adventben ? Mert az ő élete példázza, mit hozott el Krisztus a mi embertelen világunkba. S egy képviselőnek milyen bátor döntéseket kell hozni !
Már az Ószövetség első oldalain kiemeli az ember kivételes méltóságát: istenképiség. Hogy ez mit is jelent ? Éppen egy hete a csepeli Jedlik gimnázium egyik tanulója mondta: van lelke ! Az embernek van lelke ! Éppen emiatt az ember – minden ember ! – végtelen érték ! Hatása kivetült a választott nép társadalmi életére; a családbecsülete, a nők becsülete, az élet (magzat, gyermek), az öregek, a betegek megbecsülése. A tegnapi napon, Advent második vasárnapján olvastunk Izaiás prófétánál az igazságosságról – hűségről. Hogy Isten milyen “az alacsony sorsúakhoz”, milyen “méltányos a föld szegényeihez”.
Ehhez a csodálatos emberképhez mit hozott a megtestesülés ? Mit hozott Jézus ? Mind ismerjük Máté 25.fejezetét: “Amit a legkisebbek közül eggyel tettetek, velem tettétek !” Na ezt hozta Krisztus ! Ez a Karácsony üzenete ! Milyen különös, a világegyház legismertebb két “szociális”
szentje, akik a másikban fölismerték Krisztus arcát, Pannóniából kerültek ki. Toursi Szt. Márton a didergő koldusban, Szent Erzsébet az ágyába fektetett leprásban. Az idei háborús karácsonyon, nehezülő körülmények között, így kell tekintenünk a Betlehemre.
“Most az Isten közel hozzánk, gyermek szemmel mosolyog ránk” – mondja az ének.
Csepel közepén, a Fő terén már áll a Betlehem. A kicsi Jézus esengve nyújtja kis karjait felénk. Esengve kéri (kérdi?) a döntéshozókat; bátorságra buzdítva a döntéshozókat: a segítségre szorulók szemében meglátjuk-e Őt ? A csak tisztes megélhetésre vágyók szemében meglátjuk-e Krisztust ?
Egy – csak tisztes megélhetésre vágyó – ápolónő, egy pedagógus, egy szociális dolgozó szemében meglátjuk-e Krisztust ?
Amen ! Kispál Gyula, Csepel

Facebook