Az Esterházy János Zarándokközpont és a Pázmaneum Társulás Isten Szolgája, Esterházy János tisztelői részére lehetővé tette, hogy a járványügyi helyzet miatt a világhálón kapcsolódhattak be a már hagyományosan, a hónap első szerdáján bemutatott szentmisébe.
Április 1-én a pozsonyeperjesi római katolikus templomból sugároztak szentmisét, amelyet hívek személyes jelenléte nélkül ThDr. Karaffa János atya, a Pázmaneum Társulás elnöke mutatott be. A szerpapi szolgálatot Olgyay Csaba dunaszerdahelyi állandó diakónus végezte.
János atya szentbeszédében Esterházy János szenvedéseiről és Krisztusba vetett hitéről beszélt. Isten Szolgája mindig a keresztre tekintett fel és egész életében arra törekedett, hogy Krisztus társa legyen a mindennapokban, a börtönben töltött évek alatt is.
Az egyetemes könyörgésekben Esterházy János közbenjárását kérték a járvány idején. A szentmise végén Boldog IV. Károly király mennyei születésnapja alkalmából könyörgéssel fordultak utolsó királyunk felé, valamint Kaszap István és Szent II. János Pál pápa égi segítségért is folyamodtak.
Szentmise Esterházy János boldoggá avatásáért Pozsonyeperjesen, 2020. április 1-én
Karaffa János atya beszéde és buzdítása
Krisztusban kedves testvérek, Esterházy János kedves tisztelői!
Nagyböjtben fohászkodunk Isten szolgájának, Esterházy Jánosnak a közbenjárásáért. Krisztus szenvedéséről elmélkedik az egyház. S ennek a szenvedésnek részesévé vált maga Isten szolgája is, hiszen a keresztben bizakodott. Tudta, hogy a kereszt ad neki erőt a nehéz időkben. Akkor, amikor elhurcolták, amikor a Gulágon élet-halál között volt, és később a börtönben is egyre súlyosbodó körülmények között mindig a keresztre tudott tekinteni, tudott hittel imádkozni. Bízott az ima erejében és csodálatos dolgok történtek ennek az imának a közbenjárására. Leírja testvérének, Máriának írt levelében, idézem: „Amikor 1946-ban egy barakkban laktam egy fiatal lett fiúval, ez a gyerek mellhártyagyulladással kórházba került. Láttam, hogy az én kis barátom olyan gyenge, hogy mozogni sem tud. Semmit sem eszik, szörnyen szenved. Pár nap és vége. Akkor elhatároztam, hogy egy kilencedet fogok mondani kis Szent Terézkéhez és Kaszap Istvánhoz. Tehát elkezdtem az imákat, egyik nap a másik után telik. A gyerek állapota változatlan. Nem eszik, jóformán változatlan. A doktornő csodálkozik, hogy a gyerek még él, szerinte már rég meg kellett volna halnia. Én meg imádkoztam és drukkoltam. A kilencedik nap reggel átkukucskálok az ágyamból az ő ágyába, önkívületben fekszik és nyög. Elimádkoztam rendes imáimat, s a végén kezdtem a novéna utolsó fordulóját. Befejeztem, s aztán egy kicsit elaludtam. Felébredek egy idő múlva, s átnézek a kisfiú ágyára. Látom ott, hogy a fiú félig ül az ágyában. Mondhatom, hogy ebben az órában, amikor befejeztem a novénát, a fiú egészségügyi állapotában hirtelen teljes változás állott be. A napokig tartó kínos letargikus állapotból, mondhatni haldoklásból, minden átmenet nélkül a gyógyulás olyan stádiumába került, hogy mindenki, de főleg a doktornő, csodálkozott. Tökéletesen meggyógyult.” Esterházy János imája tehát már az életében is hatékonynak bizonyult. Az ima ereje meggyógyította ezt a fiatal fiút, és ilyen erős hittel tudott imádkozni. Később is a börtönben ő erősítette a rabtársait, ő öntött mindenkibe reményt. Tudta ezt tenni, mert Krisztus keresztjéből és a szentáldozás erejéből táplálkozott. A börtönben is voltak papok, püspökök, akik elvégezték a szentmisét, és Esterházy János az Oltáriszentséggel táplálkozott. Egyszer azt írta: Nekem itt a legjobb eledelt adják. Ekkor az Eucharisztiára gondolt, hiszen gondolhatjuk, hogy a börtönben nem volt minőségi koszt. Ő azonban a lelki eledelre, a lélek táplálékára, az Oltáriszentségre gondolt. Ezzel erősödött meg és így tudott kitartani a hosszú szenvedésben. Esterházy János az ellenségeiért is könyörgött, vasárnap mindig értük imádkozott. Szeretettel és szenvedéssel, ahogy egykor Kaszap István, ő is felajánlotta életét embertársaiért. Halála után is segít. Bízunk benne, hogy pártfogol bennünket, hiszen sokan fordulnak hozzá azóta is. Mi is tartjuk az imanapokat, minden hónap első szerdáján Alsóbodokon, a Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolnában és egyéb imatalálkozókon is, a Felvidéki Imakilenced állomásain is imádkozunk Esterházy János közbenjárásáért, boldoggá avatásáért. 2007-ben történt, amikor Olmützben rendeztünk szentmisét Esterházy János halálának évfordulóján a Szent Vencel székesegyházban, hogy ezen szentmise előtt egy találkozóra került sor Jan Graubnerrel, az olmützi érsekkel. A találkozón részt vett Esterházy János leánya férjével, Molnár Imre és jómagam is részt vehettem rajta. Az érsek úrral beszélgettünk Esterházy János egykori rabtársáról, František Lízna atyáról is, aki abban az időben súlyos állapotban volt. Akkor az érsek úr azt mondotta, ha az atyát Esterházy János közbenjárására meggyógyítják, akkor az tényleg csoda lesz, és akkor ez is hozzájárulhat majd Isten szolgájának boldoggá avatásához. A szentmisét másnap elvégeztük a jelenlévő atyákkal és hívekkel. Imádkoztunk Lízna atya gyógyulásáért. Lízna atya műtéte után lábadozva valóban elhagyhatta a kórházat, és a kórházból való hazaengedésétől eltelt egy hónap alatt a beteg állapotában látványos, és kizárólag orvosi érvekkel nehezen megmagyarázható javulás állt be. A halálos beteg meggyógyult. A szakorvos két felkiáltójellel jegyezte fel a beteg leletére azt az értéket, ami bizonyította ezt a gyógyulást. Lízna atya időközben nem is tudott arról, hogy érte imádkoztak – Molnár Imre mondta el neki egy telefonbeszélgetés alkalmával, hogy könyörögtek gyógyulásáért –, és ekkor azt mondotta: Már tudom kinek köszönhetem a gyógyulásomat! A gyógyulásáért hálát adva aztán egy hosszú zarándoklaton vett részt Szevasztopolban, így adott hálát a Teremtőnek és Esterházy Jánosnak a közbenjárásáért. Ez is egy csodálatos ima eredménye tehát. Aki Istenben bizakodik, annak semmi sem lehetetlen. Esterházy János is ilyen bizalommal fogadta a nehézségeket, megpróbáltatásokat. Azt írja még 1939-ben: „Végtelenül komoly és rendkívül súlyos időket élünk, melyekben fokozott a felelősségünk Istenünkkel, nemzetünkkel, családunkkal, utódainkkal és magunkkal szemben. De vállaljuk ezt a felelősséget, nem fogunk sem megtörni, sem helytelen utakra tévedni. Bízunk a magunk erejében, s emelt fővel hirdethetjük, hogy lelkiismeretünk tiszta, becsületünk értintetlen, nem vétettünk senki ellen és csak azokat a jogainkat követeljük és védjük, melyeket már a múltban kiharcoltunk, s melyek feltétlenül megilletnek minket, annál eredményesebben tudjuk majd szolgálni Isten segítségével örök magyar céljainkat.“ Ezzel az elhatározással küzdött Esterházy János, és soha a legválságosabb helyzetben sem adta fel ezt a küzdelmet, mindig a keresztre tekintett, és onnét merített erőt. Most mi is nehéz időket élünk, megpróbáltatások környékeznek bennünket, s nekünk is a keresztből kell erőt nyernünk, Krisztus szenvedéséhez kell kapcsolódnunk. Kérjük Isten szolgájának közbenjárását, hogy erősítsen meg bennünket. Ajánljuk fel mi is áldozatunkat, szenvedésünket egyesítve Krisztus szenvedésével, és egyben kérjük Esterházy János közbenjárását, hogy óvjon meg bennünket, közösségeinket, családjainkat, az ő tisztelőit. Mutassa meg Isten az ő csodálatos erejét, és szabadítson meg minket a rossztól, úgy ahogy megszabadította egykor a három ifjút a tüzes kemencéből, úgy meg tud minket is szabadítani minden betegségtől, minden bajtól, ha bízunk benne. Ma kérjük egyben (Boldog) Károly királyunknak közbenjárását is, akinek az égi születésnapja, vagyis halálának napja erre a napra esik. Ő is vállalta keresztjét, száműzetésbe ment, könyörgött a népeiért. Madeira szigetén, 1922. április 1-én, éppen a spanyolnátha járvány idején halt meg, amely milliók halálát okozta a világon. Ő is az utolsó pillanatig a keresztre tekintett és bizakodott, Istennek ajánlotta életét és szenvedését. Segítsenek bennünket szentjeink az égből! Könyörögjünk hozzájuk, hogy erőt nyerjünk, és a megpróbáltatásokat Isten segítségével kivívhassuk.
Holnap egy új imakilenced kezdődik majd, melyet meghirdetünk a Pázmaneum oldalán Szent II. János Pál pápához, holnap lesz az ő égi születésnapjának a 15. évfordulója. Az ő képe is itt van az oltáron. Holnaptól hozzá is fohászkodhatunk, mint ahogy Esterházy Jánoshoz továbbra is fogunk majd. Most rendhagyó módon nem Alsóbodokon, a Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában, de ugyanúgy lélekben egyesültünk itt, a pozsonyeperjesi templomban.
Köszönöm mindazoknak, akik bekapcsolódtak a szentmisébe, a plébánia híveinek, az Esterházy János Zarándokközpontnak, a Pázmaneum Társulás tagjainak, a felvidéki ministránsoknak, a Boldog Salkaházi Sára Egyetemi Központ fiataljainak Komáromból, s mindenkinek, aki szívügyének tekinti Esterházy János ügyét, boldoggá avatását és bizalommal fohászkodik hozzá. Folytassuk tovább ezt az imát kitartóan és türelemmel! Kérjük Isten segítségét, szeretteink, a betegek, az orvosok, minden olyan ember számára, aki megkönnyíti embertársának az élet terheit és szolgálja mindannyiunk közös javát. A Szent Keresztre tekintve tehetjük meg ezt. A ministránsokkal 2018-ban tettünk egy szép zarándoklatot Heiligenkreuzba, a Szent Kereszt apátságba, Ausztriába, amire szívesen emlékezünk és ezt a zarándoklatot majd, amikor újra lehetővé válik, szeretnénk megismételni. Ezennel meg is hirdetem a zarándoklatot, bízunk benne, hogy minél előbb eljutunk majd oda, a Szent Kereszt kápolnába, ahol a Szent Kereszt ereklyével kaptunk egykor áldást és ez az áldás legyen most is rajtunk. Mindenki imaszándékát továbbra is örömmel fogadjuk. Legyünk mindannyian egy család, egy közösség a hitben, a reményben és a szeretetben! Magyar szentjeink ebben pártfogoljanak minket! Ámen.