Zoboralja és környékének zarándokhehelyein jártunk
A Zoborvidék és Garam mente szomszédos régiók a Nyitrai Egyházmegyében, melyeknek közelsége a múltban összekapcsolta az itt élők kultúráját, vallásos életetét. Több esetben évente hagyományos búcsújáróhelyek voltak, és az emberek kedves találkozásainak helyszínei, ahová tömegesen zarándokoltak a legkisebbektől az idősebb korosztályig.
Sok-sok barátság, de elsősorban Istenbe vetett reménysugár övezte a kegyhelyeket, amelyek felkeresését mindenszentek havának első szombatján már második alkalommal határozta el a Via Mariae Polgári Társulás. Gyűjtőautóbusszal nyitrai, alsóbodoki, pogrányi, koloni, zsérei, gémesi, érsekújvári és párkányi zarándokok közel félszázan inultunk útnak Ďurás Márk kürti plébános lelki vezetésével.
Elsőként Gímeskosztolányba érkeztünk meg, amely egy Nagy-Tribecs alatt fekvő zsákfalu, nagyszerű kilátással a híres gímesi várra. A központból egy hosszú lépcsősoron jutottunk fel a templomig, ahol Ložek Lukáš lédeci plébános készségesen avatott be bennünket az értékes szakrális épület történetébe. Legújabb kutatások szerint a gímeskosztolányi Szent György-templom legrégebbi részei a 9. század végéről vagy a 10. század elejéről származnak. Ez nagyjából a honfoglalás ideje, ami azt feltételezi, hogy ekkor már egy keresztény közösség élt itt. Egy tűzvész után a 11. század folyamán javították az épületet, melynek során a belső teret falfestmények díszítették. Ezek Szűz Mária életének eseményeit ábrázolják: Angyali Üdvözlet, Mária látogatása Erzsébetnél, Jézus születése, Örömhír, Háromkirályok imádása.
A 13. század közepén az épületet román stílusban bővítették egy új, négyzet alakú hajóval, a kegyúri karzat felett nyugati toronnyal. A templom új bejáratot kapott, egy kőből faragott román bélletes kaput a déli oldalra. Ekkor készült a homokkő keresztelőmedence.
A két világháború között a templom teljesen „leromlott“. 2009 és 2017 között falkutatást és rekonstrukciót végeztek a templomon. 2018-tól már ismét templomként működik. A templom bemutatása után Jézus Szíve litániája következett, majd lelki vezetőnk zarándokáldásával továbbindultunk Garamszentbenedekre. Az autóbuszban a zarándoklat spirituális jellegéből és felajánlásából kiindulva békéért és Isten szolgája Esterházy János boldoggáavatásáért imával, énekszóval kísérve folytatódott. Csakhamar megérkeztünk az egykori bencés apátságba, mely a Garammenti-Inóc déli részén, a Garam völgyében fekszik – ez hazánk második legnagyobb kolostora. A kolostorépület mellett fontos szerepet töltött be a múltban a török elleni fellegvár, valamint a Szent Benedeknek és Szűz Máriának szentelt gótikus bazilika is. Idegenvezetőnk bemutatta a bazilikát, az egész kompexum ismertetésére pedig a régi kolostorban került sor.
A bazilika kapuján Mátyás király kiemelt szobor-alakját figyeltük meg, aki 1483-ban a bencéseknek a II. Pál pápától kapott Szent Vér ereklyét (Veronika kendőjének egy darabját) ajándékozta a bencéseknek. 1510-ben az ereklyének külön oltárt készítettek, s ma az ereklyét a bazilikához 1713-ban épített Szent Vér- kápolnában őrzik.
Az objektum első írásos említése 1075-ből, I. Géza király uralkodásának idejéből származik, aki gazdag adományokat ajánlott fel a bencés apátság számára. 1384-től 1424-ig az eredeti román építményt gótikus stílusban átépítették, így egy háromhajós, két tornyos bazilikát alakítanak ki. Ebben az időben épült meg a gótikus kerengő is. 1423 körül a templom északi felén készültek a freskók a Szent György legendáról. Az objektum az átépítés után háromszor is leégett.
1462-ben elkezdték a teljes felújítást, majd 1483-ban felszentelték. A török háborúk idejében a kolostor köré reneszánsz várfalakat építettek ki, melyek bástyái mind a mai napig fennmaradtak. 1950-ben az egész komplexum a szerzetesek internálótábora lett. Az egykori apátságot 1970-ben nemzeti kulturális emlékké nyilvánították. A kolostor 1999 óta a lengyelországi pallotinus rend igazgatása alatt áll.
A garamszentbenedeki bazilika megtekintése után következett a rózsafüzér imájának elmondása, amellyel befejeződött zarándoklatunk második programpontja.
Zarándoknapunk az utolsó helyszínen, Alsóbodokon folytatódott az Esterházy János zarándokközpont múzeumában. Itt a vértanú gróf életéről Csámpai Ottó tartott előadást. Sok érdekes részletet tudtunk meg a mártír életéről, valamint a kommunizmus kegyetlensége miatt ártatlanul elpusztult áldozatokról, akiknek egyike volt Esterházy János is.
Ezután a lelki vezetőnk, Márk atya mutatott be szentmisét a Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolnában. A szentmise után Esterházy János hamvait magában foglaló sziklabarlangot tekintettük meg, ahol a zarándokközpont létrehozójának, Paulisz Boldizsárnak sírhelye is található.
Majd este lett, besötétedett, s a gazdag ismeretekkel tűzdelt zarándoknap véget ért. Lelkileg feltöltődve, Isten kegyelmével megerősödve térhettünk vissza otthonainkba, hogy családjaink, rokonaink és ismerőseink körében továbbadjuk a megtekintett zarándokhelyek csodálatos üzenetét. Köszönjük Márk atya kitűnő lelki vezetését!
A beszámoló megjelent 2022. 11. 27-én a Remény katolikus hetilap 48. számában.
