Eminenciás bíboros prímás Atya, excellenciás Érsek úr, Püspök úr!

Tisztelt Házelnök úr,  Kedves Alice asszony, Esterházy Jánostt tisztelő honfitársaim és vendégeink!

Nagy megtiszteltetést jelent számomra őexcellenciája, Marek Jędraszewski érsek úr méltatásának feladata. Az ember ilyenkor, túlcsorduló szívvel és lélekkel mindent el szeretne mondani arról a személyről, akit közeli lelki testvérként szeretne bemutatni barátainak. Az időkeret miatt azonban ebből a mondandóból sajnos sok minden törvényszerűen kimarad, amiért előre is elnézést kérek úgy Érsek úrtól, mint a tisztelt jelenlevőktől.   Talán azzal érdemes kezdeni, hogy Érsek atya Poznanból származik, a szabadság városából, mely első volt a lengyel városok sorában, amely 1956-ban fellázadt a kommunizmus ellen. Érsek Atya ekkor 7 éves gyermek volt, alig néhány évvel fiatalabb annál a Romek Strzałkowskinál, akit a poznani júniusi felkelés idején az utcán lőttek agyon a lengyel kommunista belügy fegyveres osztagai. Romek bűne az volt, hogy egy zászló, a lengyel zászló volt a kezében.

A Közép-Kelet Európát ellepő vörös áradatban, ez a poznańi fehér-piros lengyel zászló, a szabadság zászlaja volt, mint ahogy a szabadság zászlója lett a piros, fehér, zöld színű magyar zászló is, amely épp a poznani felkelés hatására 1956. október 23-án Budapest utcáin bomlott ki, s Bem apó budai szobránál a lengyel zászlóval együtt emelkedett a magasba.

Érsek úr és családja, felkeléseink letörése után, mint oly sok magyar és lengyel család ebben az időben, tanúja lehetett a kommunista hatalom évekre elhúzódó véres, megtorló bosszújának.

Az akkori lengyel miniszterelnök magyar elvtársaihoz hasonlóan hangoztatta, hogy a hatalom levág minden kezet, amelyet a kommunizmus ellen emelnek fel. Válaszként Lengyelországban milliók álltak ki nyilvánosan az egyház mellett. Például 1966-ban, Lengyelország megkeresztelkedésének 1000. évfordulóján, amikor a börtönéből szabaduló, Isten szolgája, Stefan Wyszyński bíboros-prímás, Lengyelország lelki megújulásának részeként, védőszentjének, Szent Istvánnak a példája nyomán újra felajánlotta hazáját Szűz Máriának, Lengyelország Királynőjének.

Az ifjú Marek Jędraszewski 17 éves ministránsként élte át ezt a szent pillanatot azon a poznani ünnepi szentmisén, melyet ugyanerre a szándékra mutatott be Isten szolgája Wysziński bíboros egykori titkára, a vele együtt 1953-ban letartóztatott Antoni Baraniak érsek. Tőle akartak terhelő bizonyítékokat kicsikarni Wyszyński ellen, ezért 3 éven keresztül Mindszenty bíboroshoz hasonlóan, kegyetlen kínzások közepette vallatták őt, eredménytelenül.  

Ez a törhetetlen lelkületű püspök, aki szintén a magyar 56-os felkelés után szabadult börtönéből, már akkor a fiatal Marek Jędraszewski példaképévé vált. Többek között az ő bátor hitvallói példájának hatására lépett be az egyházmegyei szemináriumba, s általa lett pappá is szentelve Poznańban, 1973-ban.

Társai közül már akkor kitűnt azzal, hogy lelkipásztori hivatásában sokoldalú intellektuális érdeklődését harmonikus egységbe tudta kovácsolni elmélyült, kontemplatív lelkiségével. Felszentelése után két évvel a római Gregorianum Egyetemen folytatta filozófiai tanulmányait, ahol 1979-ben szerzett doktori címet. Disszertációját Szt. II. János Pál pápa aranyéremmel tüntette ki. Számos szaktanulmány és lelkiségi könyv szerzőjeként, neves egyetemi előadóként 2002-ben professzori címet szerzett. (Sokrétű, gazdag tudományos és lelkipásztori munkásságának ismertetésére sajnos időhiány miatt most nem adódik lehetőség.) Mindeközben, szemináriumi prefektusként, tehát nevelőként és a „Przewodnik Katolicki”, a legrégebbi lengyel egyházi-társadalmi hetilap főszerkesztőjeként is szolgált.

  1. János Pál 1997-ben poznani segédpüspökké, XVI. Benedek pápa 2012-ben lódzi érsekké, Ferenc pápa 2016. dec. 8-án pedig krakkói érsek-metropolitává nevezte őt ki.

Marek Jędraszewski lelkipásztorként is, filozófusként is példaadó odaadottsággal keresi a választ arra a kérdésre, miként lehet összekapcsolni a hit és az ész, a Fides et Ratio világát.

Kedvelt témája az Istenbe vetett bizalom gyakorlati megélése az élet legkülönbözőbb területein. E vonatkozásban is a saját útját járja, nem követ intellektuális divatokat, nem híve a “politikai korrektség” égisze alatti megbúvó hamis intellektualizmusnak.

„Politikai hitvallásom alapja mindig az volt, hogy az igazságot ki kell mondani mindig, még akkor is, ha kedvezőtlen visszhangra talál, és az igazságot minden kínálkozó alkalommal annyiszor kell hangsúlyoznunk, amíg azt mindenki tudomásul veszi.”

Ez az Esterházy Jánostól származó idézet, akár Érsek Atya jelmondata is lehetne, hisz ő maga, ugyanezzel a lelkülettel, több alkalommal is a következő szavakkal biztatva bocsátja útjára az általa felszentelt diakónusokat és papokat: „Legyetek az igazság hirdetői a világ számára mindig és minden körülmény közepette, mert csak az igazság tud szabaddá tenni”.  

Majd mindehhez hozzáteszi: „a szeretet tanúivá kell válnotok a világban”. Esterházy János talán legtalálóbb jellemzése is az, hogy a szeretet politikusaként vált a szeretet tanújává az őt körülvevő gyűlölet világában.

Ezzel a szeretettel szolgálta nemzetének s más népeknek fiait, mentette az üldözötteket, imádkozott jótevőiért és ellenségeiért. Történelmi távlatból ma már világosan látjuk, csak az képes a hozzá hasonló életáldozat meghozatalára, aki az isteni szeretet megélésének hiteles tanújaként munkálkodik a világban.

Mélyen tisztelt Érsek Atya! Olvasva az Ön gyakran és szívesen idézett homíliáit több párhuzamos vonást is találunk a törhetetlen lelkű mártír gróf és az Ön szolgálata között: Önről is elmondhatjuk, hogy a relativizmus minden értéket zárójelbe, múlt időbe tevő és folytonosan megkérdőjelező korszakában, prófétai szolgálatában rendületlenül keresi és bátran hirdeti az Igazságot „akár alkalmas, akár alkalmatlan” az  őt körülvevő világ számára.

Öntől származik az idézet: „Az Egyháznak ma leghatározottabb hangon kell beszélnie arról, mi a jó és mi a rossz, nem csak az egyéni, individuális szinten, de ki kell mondania az igazságot nagyobb, társadalmi méretekben, az állam és a nemzet működésének vonatkozásában is”.

Amikor az igazság és a hazugság, a jó és a rossz közti határokat tudatosan összemossák, akkor az Egyház szerepe az, hogy bátran ellene mondjon a gonosznak, amely az élet méltóságának pusztítására törekszik úgy egyéni, mint társadalmi, állami és nemzeti szinteken egyaránt”.

Az Ön szavai sokunk számára ismerősnek hangzanak, akik a kommunizmus sötét időszaka alatt is erőt és reménységet merítettünk a lengyel katolikus egyház igazság melletti bátor és törhetetlen kiállásából.

Lengyelországi autóstoppos útjaink vagy zarándoklataink során, őszintén megcsodáltuk és szívünkbe zártuk azon lengyel lelkipásztorok bátor példaadását, akik az elnyomás legsötétebb időszakaiban is hűek maradtak az Igazsághoz és népükhöz. Üldöztetést, megfélemlítést, s ha kellett az áldozatot is vállalva, az igazság kimondásával szálltak szembe a hazug kommunista ideológia világával.

A lengyel egyház adta a világnak a korábban már említett hősies lelkű főpapok mellett boldog Jerzy Popieluszkot és vértanú társait, akiknek példája ma nemcsak a lengyelség, hanem az egész keresztény világ égboltját beragyogja.

Excelenciás Uram, engedje, meg, hogy itt, a magyar kereszténység és államiság egyik legfontosabb jelképének számító Szentkoronát őrző Országház évszázados kupolái alatt, köszönetünket fejezzük ki azért, hogy a lengyelországi Egyház papjainak és híveinek Krisztushoz való hűségét sem az évtizedes kommunista elnyomás, sem az azt követő globalizmus látszatszabadsága s vele járó hamis ideológiái sem tudták megtörni.

Köszönjük, hogy lengyel keresztény Testvéreink, az evangéliumi szolidaritás lelkületével a minket is sújtó igazságtalanságok ellen is szót emelve, sokszor helyettünk is vállalták az Igazságért való küzdelmet és az ezért járó megtorlást.

Erre az igazság melletti bátor kiállásra biztatta népét Esterházy János is, amikor azt hirdette: „Szívünk, lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem.., mert ennek ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon”.

Ez az igazság melletti bátor kiállás köszön vissza az Ön szavaiból is, amikor arra figyelmeztet bennünket: „Nem mondhatunk le keresztény gyökereinkről, szent örökségünket nem szolgáltathatjuk ki a gúny és a megszégyenítés tárgyává. Valamilyen gyáva tolerancia jegyében nem nézhetjük közömbösen, s nem fogadhatjuk el, hogy templomainkat lebontsák, bárokká, szállodákká, üzleti központokká alakítsák át. Keresztjeinket és keresztény jelképeinket nyilvános helyekről eltávolítsák. Nem vehetjük néma beletörődéssel tudomásul, hogy újra a pogányság törvénye uralkodjon felettünk és rajtunk”.

Némaságunk, közömbösségünk gyakran tudatlanságot rejt magában. Ezért van szükségünk az Istenről és emberről szóló teljes igazság kimondására, s annak az örömhírnek a hirdetésére, hogy az Isten nem hagyja magára az embert gyöngeségében, bűnösségében és a szenvedések mélységében sem, hanem irgalmas szeretetével minden helyzetből fel tudja s akarja őt emelni magához. Ebben erősít minket Érsek Atya.

Korunk nagy kísértése azonban épp az, hogy az Istenről és emberről szóló teljes igazság helyett megelégszik a részigazságokkal és ezzel lelkében utat nyit a hazugság uralmának.

Esterházy János életműve ugyanígy egy részigazságokkal tűzdelt XX. század hazug narratívájának foglyává vált. Hogy is várhatjuk el, hogy őt, aki saját életében átszenvedte a két diktatúrával megpecsételt tragikus század minden embert próbáló, gyötrő fordulatát, egyformán ítélje meg a magyar és a szlovák oldal.

Hisz e végre mögöttünk hagyott kegyetlen század talán minden eseményét egymással ellentétes módon ítéli meg a magyar és a szlovák történetírás, a politika, s ezen keresztül a közvélemény is.

  

E máig feloldatlan történelmi, s nagyrészt ideológiai vita ördögi körébe szorult bele Esterházy János életművének mai értelmezése is. Ezért van az, hogy az e vita körén kívül eső nemzetek, úgy mint az oroszok, a csehek, sőt a zsidók is mára már elismerték Esterházy érdemeit és fontos lépéseket tettek teljes rehabilitációjának irányába. 

Nem is szólva Lengyelországról, ahol a néhai Lech Kaczyński elnök, a szmolenszki repülőgép katasztrófa előtt alig egy hónappal a külföldieknek adható legnagyobb állami kitüntetésben (Polonia Restituta) részesítette posztumusz a lengyel édesanyától származó, így tehát félig lengyel Esterházy Jánost. Tisztelet Kaczyński elnök úr emlékének, már csak ezért is.

Érsek Atya megjelenése, magyar és szlovák püspöktársaival (Frantisek Rábek és Bíró László püspök úrral) való közös szolgálata Esterházy János alsóbodoki temetésén egy csapásra kiemelte az ő életművét a fönti az ördögi körből. Ez a közös jelenlét egy olyan prófétai jel volt, ami egyben egy határozott és bátor tanúságtételt és kiállást is jelentett Esterházy János igazsága mellett.

Érsek úr Krisztusi értelemben vett főpásztorként Esterházy Jánosban elsősorban a rábízottak számára kivételes példát mutató, a népét lelkileg erősítő, a keresztény erényeket magas fokon gyakorló  hitvallót látta meg. Nem mérlegelte a részvétel mellett és ellene szóló érveket, az utazással járó fáradalmakat, hanem szinte azonnal igent mondott a felkérésre, s jelenlétével főpapi rendre emelte  Esterházy János porainak végső nyugalomba helyezését és az emlékkápolna megszentelését. Mindez kimondhatatlanul sokat jelent  E.J tisztelőinek, az emlékhely létrehozóinak, a környék lakosságának és az ide zarándokló magyar, lengyel, szlovák és cseh híveknek.

Excellenciás Érsek Atya, köszönjük, hogy alsóbodoki jelenlétével nemcsak megerősített minket abbéli meggyőződésünkben, hogy Esterházy János hite, életáldozata olyan szikla, amelyre jövőt lehet építeni, de meghallotta egy maroknyi népcsoport, a szlovákiai magyarság oly régóta igazságra szomjazó óhaját is.

A hűséges és irgalmas Isten áldása legyen Önnel, adja meg az erőt és a Lélek világosságát prófétai hivatásának teljesítéséhez. Szent II. János Pál pápa krakkói székében kísérje Önt magyar-lengyel szentjeink, a vértanú Szent Szaniszló püspök, Szent László király, Boldog Szalomea és Jolán, Szent Kinga és Hedvig égi pártfogása. Áldását kérve, egyben azt is kérjük, legyen a magyar és lengyel nép fia, Esterházy János ügyének támogató és útmutató sáfára a továbbiakban is.  

Isten áldjon és vezessen mindnyájunkat (magyarokat, lengyeleket, szlovákokat, cseheket) az Ő igazságát és szeretetét megérteni és befogadni tudó boldogabb jövő felé!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Molnár Imre

(elhangzott 2018. március 20-án, a Magyar Országgyűlés felsőházi dísztermében az Esterházy-emlékéremmel díjazottak ünnepségén)

Facebook